Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

adatainak feltárása, végül pedig az érdemi döntés — az idézett rendelkezésekből kitűnően — kizárólag a földhivatal hatáskörébe tartozik. A bíróságok tehát akkor jártak volna el helyesen, ha a perbeli ingatlan kataszteri tiszta jövedelmének és művelési ágának tisztázása végett az illetékes földhivatalt keresik meg s a vitás kérdés jogerős érdemi eldöntéséig a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztik, i Egyébként az alperes viszontkeresetének helytállósága is attól függ, hogy a kisajátított ingatlanért művelési ágára és kataszteri tiszta jövedelmére tekintettel a jogszabály szerint milyen összegű kártalanítás jár. Mindaddig tehát, amíg ez a kérdés nincs tisztázva, a viszontkereset tekintetében sem lehet megalapozottan dönteni. (P. törv. V. 21 398/1972. sz., BH 1973/11. sz. 402.) 100. Nem feltétele a kisajátított ingatlan telekké minősítésének az, hogy a földrészlet kiépített utcában helyezkedjék el, s egymagában nem akadálya a telekké minősítésnek, ha a földrészlet csak dűlőútról közelíthető meg vagy mezőgazdasági művelés alatt áll [Ptk. 172. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 16., 17. §]. A megyei tanács vb járási hivatala az alperes kérelmére telekalakítás céljára a perbeli ingatlanból 965 D-ölet kisajátított. Az ingatlan a felperesek közös tulajdonában állott. Az államigazgatási eljárásban az alperes 800 D-ölért D-ölenként 35 Ft-ot, a további 165 D-ölért pedig D-ölenként 5 Ft-ot ajánlott fel. A felperesek a felajánlott kártalanítást nem fogadták el és többletkártalanítás iránt indítottak keresetet. A járásbíróságon tartott tárgyaláson az alperes előadta, hogy a visszamaradt rész kisajátítása is folyamatban van, mire a járásbíróság a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján a per tárgyalását az erre vonatkozó államigazgatási eljárás befejezéséig felfüggesztette. Az államigazgatási eljárás során az államigazgatási hatóság a korábbi határozatát „kicserélte" és a kisajátított ingatlan térmértékét 1600 [Z|-ölben, a telekért járó kártalanítás összegét 32 000 Ft-ban, a növényzetért járó kártalanításét pedig 3930 Ft-ban jelölte meg. A felfüggesztés megszüntetése után a járásbíróság az alperest 32 000 Ft és ennek 1972. július 30. napjától járó évi 5%-os kamata megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint a kisajátított ingatlan a község belterületén fekszik ugyan, de nem volt telekként értékelhető, mert nem kiépített utca mellett helyezkedik el és mezőgazdasági ingatlanként művelték. Az értékeléssel kapcsolatban utalt arra, hogy a szakértő egy másik perben hasonló ingatlanra vonatkozóan adott szakvéleményében a kataszteri tiszta jövedelem 5000-szeres szorzatának alkalmazására tett javaslatot. A járásbíróság ezt fogadta el a perbeli ingatlan esetében is, és mivel a kisajátított ingatlan kataszteri tiszta jövedelme 12 aranykorona, a felperesnek járó kártalanítás összegét 80 000 Ft-ban határozta meg. Ebből levonta a felajánlott öszeget és a különbözetet ítélte meg a felperesek javára. A járásbíróságnak ez ellen a fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perbeli adatok a kisajátítással érintett ingatlan térmértékét illetően ellentmondóak. Az államigazgatási határozat szerint a felperestől 1600 •142