Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

gok értékcsökkentő hatása ugyanis rendszerint eltérő. Az önálló szolgalmi joggal együtt járó vagyoni és egyéb hátrány kiegyenlítéséért kötelesek kártalanítást fizetni. Ezért az alperesek egyetemleges marasztalása nem volt jogszerű. Megjegyzi végül a Legfelsőbb Bíróság, hogy a nyilvános ülésen a fel­peres csatolta a földhivatalnak a felpereshez intézett felhívását. Ennek szö­vegéből az tűnik ki, hogy a perbeli területet a zártkertrendezés érintette, és a felperesnek az itt megtartható földtulajdona nem haladhatja meg az 1967. évi IV. tv. 21. §-ában meghatározott személyi földtulajdon és hasz­nálat mértékét. A felek közötti jogvita végleges rendezésénél ennek a körülménynek is jelentősége van. Ezért az érdemi döntés meghozatala előtt a vonatkozó földhivatali iratokat is be kell szerezni, és a szakértőt az újabb tulajdoni és területváltozásokra is figyelemmel kell véleményének kiegészítésére fel­hívni. (P. törv. IV. 20 273/1972. sz., BH 1973/2. sz. 66.) 95. Abban a kérdésben, hogy a gázüzemet bányaszolgalmi jog megilleti-e és milyen mértékben, a bányaszolgalmi jog alapítására vonatkozó hatás­köri és eljárási szabályok az irányadóak [1969. évi VII. tv. 37. §, 1960. évi III. tv. 46. § (2) bek., 12/1970. (VII. 1.) NIM sz. r. 14. § (2) bek., 9/1961. (III. 30.) Korm. sz. r. 81. §]. A felperesek a perbeli ingatlanok tulajdonjogát az 1969., illetve az 1970. évben kötött adásvételi szerződéssel szerezték. Az ingatlanokon még 1962-ben — a felperesek tulajdonszerzése előtt — az alperes a terepszint alatt olaj, gáz, illetve víz szállítására szolgáló veze­tékeket helyezett el, amelyeket jelenleg is üzemeltet. E vezetékek elhelyezését és üzembe helyezését követően a kerületi bá­nyaműszaki felügyelőség az 1968. február 28-án kelt határozatával bánya­telkeket alakított ki. A bányatelek a felperesek ingatlanait is magában foglalja. Az említett határozat szerint a bányatelek határain belül fekvő ingat­lanokon az 1960. évi III. tv. 47. §-ának (1) bekezdése értelmében csak az építési hatóságnak a bányavállalat hozzájárulásával adott engedélye alap­ján szabad építkezni. A felperesek építési engedély megadását kérték családi lakóház, kerí­tés és melléképület építésére. Az építésügyi hatóság az engedélyt nem ad­ta meg, figyelemmel arra is, hogy az ingatlan bányatelek határai között fekszik, az engedély megadásához pedig az alperes nem járult hozzá. A felperesek módosított keresetükben a perbeli ingatlanok alatt húzó­dó vezetéknek olyan távolságra való áthelyezésére kérték kötelezni az al­perest, hogy az az építkezéseket ne zavarja. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első fokú bíróság az ügy áttételét rendelte el az államigazgatási ha­tósághoz azzal az indokolással, hogy a bányakár megállapítása felől az 1960. évi III. tv. 44. §-a értelmében e hatóság határoz. E végzést a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte és a járásbíró­ságot az eljárás folytatására és új határozat hozatalára utasította. Álláspontját azzal indokolta, hogy a felperesek tulajdonjoguk kizáróla­gosságára alapítják a kereseti igényüket, így ennek elbírálása bírósági ha­táskörbe tartozik. 234

Next

/
Oldalképek
Tartalom