Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

OTP-től vásárolták meg ingatlanukat, a lakóépületben azonban abban az időben bérlők laktak, így az alperesek csak 1970-ben költöztek be a lakóházba. A felek között 1971. év folyamán vita merült fel a bejárat használata körül, ennek során az alperesek ajánlották, hogy továbbra is biztosítanak a felperesek részére bejárást az ingatlanukon keresztül, de csak 180 cm széles úton és ennek ellenértékeként a II. r. felperes telekrészéből „kárpótlást" kérnek. Ilyen előzmények után indítottak pert a felperesek. Keresetükben előadták, hogy kb. 20 év óta a jelenlegi helyzetnek megfelelően közelítik meg ingatlanaikat az alperesi telken keresztül, erre szükség is van, mert más módon a telkeikre közútról nem lehet bejárni. Keresetükben kérték annak megállapítását, hogy az I. és II. r. felperesi ingatlanok mindenkori tulajdonosát megilleti az alperesi ingatlanon keresztül a kocsi és személybejárás, ezt az alperesek tűrni tartoznak, valamint azt is, hogy a fenti jogosultságot mint telki szolgalmat az alperesi ingatlanra telekkönyvileg is bejegyezzék. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Előadták, hogy hajlandók 180 cm széles bejáratot biztosítani a felpereseknek, amennyiben ők is azonos területet bocsátanak rendelkezésükre a telek végében. Az első fokú bíróság helyszíni szemlét tartott és megállapította, hogy az I. r. felperes telkére az utcafrontról kapubejárat nincsen, csak az alperesi telken keresztül közelíthető az meg. Meghallgatta az első fokú bíróság a műszaki osztály kiküldöttjét, aki előadta, hogy az államigazgatási hatóság nem járulna hozzá olyan telekátalakításhoz, amilyen megoldást az alperesi ajánlat tartalmaz. Az első fokú bíróság a felperesek ingatlanainak mindenkori birtokosa javára, az alperesi ingatlan terhére, kocsival és gyalogosan gyakorolható átjárási telki szolgalmat létesített. Kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy az átjárási szolgalom az alperesi ingatlanra telekkönyvileg is bejegyeztessék. Az első fokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy mindkét ingatlan csak az alperesi telken keresztül közelíthető meg. Ezért a Ptk. 164. §-ának (3) bekezdése alapján az alperesek az átjárást tűrni tartoznak. Az ítélet ellen az alperesek éltek fellebbezéssel, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérték. A másodfokú bíróság helyben hagyta az első fokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az I. r. felperes ingatlana az utcai fronton teljes egészében be van építve lakóépülettel, míg a II. r. felperes ingatlana nem érintkezik közúttal — ily módon tehát a Ptk. 164. §-ának (2) és (3) bekezdését helyesen alkalmazta az első fokú bíróság. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos, mert a tényállás nincs megfelelően felderítve. Az ügyiratok között nem áll rendelkezésre olyan szemléltető vázrajz, amelyből megállapítható lenne, hogy a perbeli három ingatlanon egyenként milyen felépítmények vannak és azok hogyan helyezkednek el. Nincs tisztázva a tényállás abban a vonatkozásban sem, hogy a II. r. felperes az ingatlant — amelyen az eddigi adatokból kitűnően felépítmény nincsen — milyen célra használja. Az eljárt bíróságok a Ptk. 164. §-ának (3) bekezdésére alapították dönté227