Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

zési jogukról lemondottak, és a járásbíróság megkereste a földhivatal telekkönyvi részlegét a tulajdonváltozás bejegyzése iránt. A járásbíróságnak az egyezséget jóváhagyó végzése ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos. Az ingatlanon fennálló jogokat hitelesen a telekkönyv, illetőleg az ingatlannyilvántartás igazolja, és ezért a bíróság ingatlanon fennálló tulajdonjogi változást csak akkor rendelhet el, illetőleg ilyen tartalmú egyezséget csak akkor hagyhat jóvá, ha a tulajdonjog fennállását hiteles telekkönyvi szemlével igazolják. A per tárgyául szolgáló szövetkezeti lakás hiteles telekkönyvi szemléjét azonban a járásbíróság nem szerezte be, ennek hiányában pedig a tulajdonjogi változást tartalmazó egyezséget jóváhagyó végzés megalapozatlan. A felperes előadása szerint a felek a szövetkezeti lakást 1973. március 23-án 171 800 Ft-ért vásárolták, a vételárból azonban szociálpolitikai kedvezmény címén 60 000 Ft-ot levontak. A felek az életközösség fennállása alatt előtörlesztésként 16 770 Ft-ot, az életközösség megszűnéséig tovább 3045 Ft-ot, összesen tehát 19 815 Ft-ot fizettek ki. A lakásban a felperes lakik a közös gyermekkel. A szövetkezeti lakással kapcsolatban azt kell figyelembe venni, hogy az állami támogatással épült, és a kedvezményben az állam mindkét házastársat részesíteni kívánta. Ezért — amint erre a Legfelsőbb Bíróság a P. II. 20 265/1973. számú határozatában (BH 1974/3., 318. sz.) rámutatott — a volt házastársak közös tulajdonában álló szövetkezeti lakásra vonatkozó közös tulajdon megszüntetésénél a lakás forgalmi értékét kell alapul venni. Az alperes méltányos érdekeivel ellentétben állónak látszik ennélfogva a közös tulajdon olyan módon való megszüntetése, hogy a felperes az előés résztörlesztésként kifizetett összegek fele ellenében magához válthatja az alperes tulajdoni hányadát. A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság az egyezséget akkor hagyja jóvá, ha az a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek megfelel. A járásbíróságnak az egyezség jóváhagyása előtt fokozott körültekintéssel kellett volna eljárnia, miután az alperes cselekvőképtelen és a képviseletében eljáró gondnok nem rendelkezett megfelelő ismeretekkel az alperes jogainak megóvásához. Ezért az egyezség jóváhagyása előtt tisztázni kellett volna, hogy a perbeli szövetkezeti lakásnak mi a forgalmi értéke, beköltözhetően és lakottan, miként alakult ez az életközösség megszakadása, illetőleg a közös tulajdon megszüntetésének időpontjában. Ha az életközösség megszűnése után a szövetkezeti lakás értéke a felek tevékenységétől függetlenül emelkedett, úgy ez utóbbi, vagyis a közös tulajdon megszüntetésekori érték az irányadó. A Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalásának IV. pontjában kifejtettek szerint a bennlakás folyamán előállott értékcsökkenést általában a bennlakónak kell viselnie, a bennlakás értékcsökkentő hatásának az elbírálásánál azonban ilyenkor is figyelembe kell venni a volt házastársak közös lakásának a használata kérdésében irányadó szempontokat is, és ennek alapján az eredmény a körülmények szerint az is lehet, hogy a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményeit egyáltalán nem lehet a bennlakóra hárítani, vagy ha igen, csak bizonyos mértékben. Ezekre a szempontokra figyelemmel tehát a bíróságnak állást kellett vol111