Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 6. kötet, 1973-1975 (Budapest, 1976)

A perben nincs adat arra, hogy mielőtt a felperes a volt közös lakásból elköltözött, annak közös használatára vonatkozó jogát fenntartotta volna. A járásbíróságnak arra vonatkozóan is tényállást kellett volna megállapítania, hogy a felperes korábban megállapodott-e az I. r. alperessel, esetleg a II. r. alperessel is a lakásnak az életközösség megszűnése és az ő eltávozása közötti időre, majd az eltávozás utáni időre történő használata szabályozásában. Az alperesek eljárását ugyanis csak akkor lehet önkényesnek minősíteni s ettől függően esetleg a II. r. alperest jogcím nélküli lakáshasználónak tekinteni, ha a felek között a lakás használatát illetően volt olyan megállapodás, amelyet az alperesek megszegtek. Joghatályos megállapodás létrejöttét valószínűtlenné teszi az a tény, hogy a II. r. alperes még 16 éves, tehát kiskorú volt, amikor a felperes és az I. r. alperes az életközösséget megszüntette, de kiskorú volt még akkor is, amikor a felperes 1970. decemberében a házingatlanból elköltözött. A járásbíróság a fentiekből kitűnően a perbeli jogvita eldöntéséhez szükséges tények felderítése nélkül hozta meg ítéletét, de eljárásjogi szabályt sértett a II. r. alperes perbevonásával kapcsolatosan is. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság hivatalból gondoskodik arról, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek. A járásbíróság ennek ellenére nem gondoskodott az alperes szabályszerű perbe vonásáról, az új alperesnek a keresetlevelet nem kézbesítette [Pp. 146. § (2) és 125. § (1) bek.], a felperest a II. r. alperessel szemben határozott kereset előterjesztésére nem hívta fel, így a II. r. alperest kereseti kérelem nélkül marasztalta (Pp. 215. §). Az előadottakra tekintettel tehát megállapítható, hogy a járásbíróság a házingatlan használata tárgyában megalapozatlanul döntött, a II. r. alperes perbe vonásával kapcsolatosan pedig törvénysértően járt el. Miután az alperesek a felperes tulajdoni illetőségét együtt használják, ingatlanhasználati díjfizetési kötelezettségük egyetemleges. Tekintettel arra, hogy a II. r. alperes perbe vonása az eljárási szabályok megsértésével történt, ingatlanhasználati díj fizetésében való marasztalása is törvénysértő. [P. törv. II. 20 363/1973. sz., BH 1974/3. sz. 110.] 71. A volt házastársak közös tulajdonában álló házban levő lakás használatának rendezésénél a családvédelmi, illetőleg a súrlódásmentes használathoz fűződő érdekek a tulajdoni aránytól eltérő használatot tehetnek indokolttá [Ptk. 140. §, Csjt. 30. § (6) bek., PK 8. sz.]. [P. törv. II. 20 299/1974. sz., BH 1975/4. sz. 173. — L. 422. sorszám alatt] 72. Közös tulajdonban álló házingatlannál a birtoklás és használat mértéke eltérhet a tulajdoni hányad szerinti aránytól. A birtoklás és használat mértékének rendezésénél figyelembe jövő szempontok [Ptk. 140. §, 144. § (1) bek., PK 8. sz.]. A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak, házasságukat a bíróság jogerősen felbontotta. A II. r. alperes a felperesnek vér szerinti, az I. r. alperesnek pedig örökbefogadott gyermeke. A felperes és az I. r. alperes házasságából 1944. január 13-án leánygyermek született. A felek közös tulajdona egy kétszintes házingatlan, amelynek 3/i2 részben a felperes, 4/i2 részben az I. r. alperes és 5/i2 részben a II. r. alperes 100