Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

szavonása esetén a termelőszövetkezetet a földért kártalanítás nem illeti meg, — meg kell téríteni azonban a földhasználati jog visszavonása folytán keletkezett károkat. A 9/1970. (IV. 21.) Korín. sz. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (R) 44. §-a értelmében — az egyéb károk mellett — értékveszteség címén meg kell téríteni azt a kárt is, amely a földhasználati jog visszavonása esetén a juttatott és a visszavont föld értéke közötti különbözetben jelentkezik. Ilyenkor a kisajátítási cél megvalósítására felhasznált föld értékét a termelőszövetkezet által használt állami földek átlagos értékével kell egybevetni. Ezen kívül egyes költségek címén meg kell téríteni a földhasználati jog visszavonása folytán szükséges üzemátszervezés, üzemáttelepítés és költözködés költségét, mezőgazdasági művelésű ingatlannál — ha a lábon álló vagy függőtermés értéke megtérítésének nincs helye — a vetőmag értékét is (R. 45. §). A járásbíróság téves jogi álláspontja folytán a felsorolt és a kereseti igény elbírálása szempontjából jelentős körülményeket nem vizsgálta, ezért ítélete megalapozatlan és egyben törvénysértő. (P. törv. II. 21 091/1971. sz., BH 1972/9. sz. 7198.) 71. A kisajátítási kártalanítási per megindítására megállapított harminc napos határidőt nem lehet elmulasztottnak tekinteni, ha a kisajátítási határozatot a fél részére nem kézbesítették [9/1970. (P7. 21.) Korm. sz. r.-tel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 62 §]. Az összesen 1988 O-öl területű beltelki szőlőingatlan a felperesek V2—V2 arányú közös tulajdona volt. A felperesek 1960-ban a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe beléptek és más ingatlanaikkal együtt ezeket az ingatlanokat is a tsz-be vitték, úgy azonban, hogy ezekből 820 Q-ölet háztáji földként visszatartottak. Az 1965. év folyamán a városi tanács vb igazgatási osztálya a szóban forgó ingatlanokból 1425 Q-ölet az alperes javára kisajátított. így a felpereseknek csak 563 O-öI háztáji földje maradt, vagyis a kisajátítás következtében 257 Q-öl területű háztáji földjüket elvesztették. Az alperes a kisajátított ingatlanért a tsz-nek nyújtott kártalanítást, mégpedig úgy, hogy a tsz által használt állami tartalékterület megfelelő része tekintetében a földhasználati jog visszavonására került sor, a zöldleltárért pedig az alperes pénzbeli kártalanítást fizetett. A kisajátítást megállapító határozatot a felperesek részére nem kézbesítették. Utóbb a városi tanács vb igazgatási osztálya az előző kisajátítás alkalmával a felpereseknek visszamaradt, fentebb említett 563 n_öles ingatlant is kisajátította az alperes részére. Ebben az eljárásban az alperes már a felpereseknek ajánlott fel kártalanítást, akik azonban ezt nem fogadták el és többletkártalanítás iránt a járásbíróságnál pert indítottak. E perben a másodfokú bíróság hozott jogerős ítéletet. Ezt követően a felperesek újabb pert indítottak az alperes ellen és a részére tőlük korábban kisajátított 257 n_öles ingatlan, valamint az 95