Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

sége van és ezért azt fel kell deríteni. Az eljárt bíróságok e kötelezettségüknek nem tettek eleget. A forgalmi értékre a perben nincs adat, e vonatkozásban a peres felek a jegyzőkönyv tartalma szerint nem is tettek egyező előadást, amint arra a megyei bíróság ítélete tévesen utal. Ezekre nézve tehát az új eljárásban a tényállást tisztázni kell, és csak ezt követően hozható a kereseti kérelem tárgyában megalapozott ítéleti döntés. (P. törv. II. 20 050/1971. sz., BH 1972/1. sz. 6996.) 65. í. Ha a kisajátított ingatlan előtt a villany- és vízvezeték kiépítése a tulajdonjog megszerzése előtt megtörtént, az ingatlant nem lehet közmű nélkülinek tekinteni az esetben sem, ha a jogelőd a közmű létesítéséhez nem járult hozzá [13/1970. (IV. 21.) PM—IM sz. r. 6. §]. II. Közös tulajdonban álló ingatlan kisajátítása esetén a magasabb kártalanítás alá eső 400 •-ó'iet nem a tulajdonostársak száma, hanem az egyes tulajdonostársakra eső területrész szerint kell figyelembe venni [1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 17. §, PK 14. sz.]. A járási tanács vb igazgatási osztálya az alperes részére kisajátított 1116 •-öl nagyságú ingatlant, amely Vs részben az I. r. felperes, 3/8 részben a II. r. felperes, 4/s részben pedig a III. r. felperes tulajdonában állott. A III. r. felperes a tulajdonjogát 1931-ben vétel, az I—II. r. felperes pedig 1968^ban öröklés jogcímén szerezte. A kisajátítási eljárás során az I. r. felperes részére a kisajátított ingatlanból egy újonnan kialakított 82 •-öles telket visszaadtak, és így az alperes az I. r. felperes részére, 57,75, a II. r. felperes részére 419,25, a III. r. felperes részére pedig 559 •-öl után ajánlott fel kártalanítást. A II. r. és a III. r. felperesek egyébként 400 •-ölig terjedő részért •-ölenként 100 Ft-ot, az azon felüli részért pedig •-ölenként 25 Ft-ot. A felperesek a felajánlott kártalanítást nem fogadták el, és többletkártalanítás iránt pert indítottak. Keresetükben az alperest a 400 •-ölig terjedő részért a felajánlott kártalanításon felül •-ölenként további 100 Ft megfizetésére kérték kötelezni. Az első fokú bíróság ítéletével az I. r. felperes részére 57,75, a II— III. r. felperes részére pedig 400—400 •-öl után •-ölenként 120 Ft kártalanítást ítélt meg és az alperest ennek és a felajánlott összeg különbözetének a megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a kisajátított ingatlan kiépítetlen dűlőút mellett, a vasútállomástól kb. 250 méterre, a községi tanácsháztól és a strandfürdőtől kb. 400 méter távolságra fekszik. Magasabb fekvésű része építkezésre alkalmas. A forgalmi értéke •-ölenként 120 Ft. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 21. §-ának (4) bekezdése alapján a kisajátított ingatlant közmű nélkülinek minősítette, azzal az indokolással, hogy a III. r. felperes a tulajdonjogát még a közművesítés előtt, 1931-ben szerezte és a közművesítés költségeihez nem járult hozzá. „Az I. és II. r. felperesek igaz, hogy az ingatlant öröklés útján szerezték meg, de a jogelődjük sem fizetett a közművesítésért semmit." A per adatai szerint a kisajátított telek előtt húzódó utcába a villanyt az 1960-as évek elején, a vízvezetéket pedig 1965-ben vezették be. A másodfokú bíróság a marasztalási összeget felemelte. Az ítélet in86