Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

sére kötelezte az alperest. A pince utáni kártalanítást a műszaki és a forgalmi szakértő szakvéleményének egybevetése után 20 000 Ft-ban határozta meg. A járásbíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletének a pince utáni kártalanításra vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per adataiból nem állapítható meg, hogy a keresetben megjelölt pince a felperes tulajdonában állott és kisajátításra került. Ennek ellentmond a kisajátítási iratok között levő helyszínrajzra vezetett feljegyzés, amely szerint a pince marad a 15 122 hrsz-nál. Az államigazgatási eljárásban megállapították, hogy a pince külön helyrajzi szám alatt van felvéve. A felperes keresetében azt adta elő, hogy a pince telekkönyvezetlen. A járásbíróság a felperesi előadást e vonatkozásban további bizonyítás nélkül elfogadta, a kisajátítási államigazgatási iratokat azonban nem szerezte be, jóllehet azok a felperes előadását aggályossá teszik. A telekkönyvi szabályok szerint ugyanis az a pince, amelynek bejárata a pince tulajdonosának tulajdonában álló földrészletről nyílik, a földrészlet alkotó része és mint ilyen, önálló ingatlanként nem telekkönyvezhető. A közterületről nyíló pincék azonban önálló ingatlanként telekkönyvezhetők [54/1960. (XI. 27.) Korm. sz. r. 3. § (1) bek. c) pont, 2/1960. (XII. 25.) IM sz. r. 1. § (1) bek. c) pont és 4. § (3) bek.]. Az adott ügyben a bíróság nem tisztázta, hogy a perbeli pince közterületről nyílik-e, illetőleg hogy a telekkönyvbe külön helyrajzi szám alatt vették-e fel. A felperes keresetében előadta, hogy az ingatlant a magyar államtól vásárolta, és a vétel a pincére is kiterjedt, mivel az államosítás előtt ez a pince az ingatlan korábbi tulajdonosának tulajdonában állott. A járásbíróság a követelést kellően meg nem alapozó kereseti előadás ellenére sem kísérelte meg annak felderítését, hogy az adásvételi szerződés kiterjedt-e a pincére, vagy az — külön helyrajzi szám alatt — továbbra is a magyar állam tulajdonában maradt. A pince kisajátítása az államigazgatási határozatban nem szerepel, s ezért az alperes kártalanítást sem ajánlott fel. A bíróságnak erre is figyelemmel kellett volna lennie és a Pp. 3. §-a alapján a tényállás teljes felderítésére kellett volna törekednie. A további eljárásban tisztázni kell, hogy valóban telekkönyvezetlen pincéről van-e szó, amely az adásvétel során a felperes tulajdonába került, mert ebben az esetben a felperest a kártalanítás megilleti. Ha a pince a magyar állam tulajdonában van, akkor a felperesnek a pincére vonatkozóan előterjesztett kártalanítási igénye alaptalan. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét a pincére vonatkozóan megállapított kártalanítás tekintetében hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 21 116/1970. sz., BH 1971/4. sz. 6741.) 63. Kisajátítás esetén a forgalmi érték megállapításánál a kisajátítotthoz hasonló adottságú ingatlan egészének a forgalmi értékét kell figyelembe venni, s a kártalanítás összegét az értéket befolyásoló vala81