Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Ilyen előzmények után a felperesek a jelen perben a közös tulajdon megszüntetését úgy kérték, hogy a bíróság jogosítsa fel őket — a korábbi perben adott szakértői véleményben megjelölt forgalmi érték figyelembevételével — az alperes illetőségének magukhoz váltására. A keresetükben azt sem ellenezték, ha a bíróság az alperest jogosítja fel a felperesek illetőségének a megváltására, illetőleg, hogy a tulajdonközösséget a bíróság árverési értékesítés útján szüntesse meg. Az alperes csak olyan feltétel mellett volt hajlandó a felpereseknek átengedni az illetőségét, ha azok 80 000 Ft-ért tanyát vásárolnak a részére és még további 70 000 Ft-ot is fizetnek. A járásbíróság annak megállapítása érdekében, hogy a szakértői véleményben adott értékelés helytálló-e, helyszíni szemlét tartott s megállapította, hogy a lakóépület régi módi, vertfalú, egy szoba, konyha, és kamra helyiségekből áll. Ezt követően ítéletével feljogosította a felpereseket arra, hogy 40 000 Ft megfizetése ellenében magukhoz váltsák az alperes illetőségét, a megváltási árból 24 000 Ft-ot 15 nap alatt, míg 16 000 Ft-ot az alperesnek a házból való kiköltözését követő három napon belül kötelesek megfizetni. Egyidejűleg kötelezte az alperest, hogy tűrje a felperesek tulajdonjogának a bejegyzését és az ingatlant 1969. március 31-ig kiürítve bocsássa a felperesek birtokába. A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság 10. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásának Vili a. pontja szerint a közös tulajdon megszüntetése iránti keresethez mindig csatolni kell a közös ingatlan telekkönyvi betétjéről kiállított hiteles másolatot. A perben eljáró bíróság ezt nem követelte meg, hanem az eljáró tanács elnöke készített hiányos ki jegyzést a telekkönyvi betétről. Ez a kijegyzés nem pótolja a hiteles másolatot. Ha a bíróság a közös tulajdont oly módon szünteti meg, hogy valamelyik tulajdonostársat a másik tulajdonostárs illetőségének a megváltására jogosítja fel [Ptk. 148. § (2) bek.], a feleik érdeke és a jogbiztonság azt követeli, hogy az ítélet a megváltási ár fizetése, illetőleg a megváltott ingatlanrész birtokba és telekkönyvi tulajdonba adása tekintetében a feleket kölcsönösen és egyidejű teljesítésre kötelezze. A járásbíróság ítélete ennek a követelménynek nem felel meg. Ez megmutatkozik egyrészt abban, hogy amennyiben az alperes az ingatlant kiüríti, és a felperesek ezt követően a visszatartott megváltási árat önként ki nem fizetik, akkor az alperes már csak birtokon kívül és végrehajtási eljárás keretében érvényesítheti a követelését a felperesekkel szemben. Másrészt a járásbíróság az alperest meghatározott időpontig a lakás kiürítésére kötelezte, függetlenül a felperesek teljesítésétől, a tulajdonjog teleikkönyvi bejegyzésére pedig a felpereseket saját részükről történt teljesítéstől függetlenül jogosította fel. Nem vizsgálta a járásbíróság azt sem, hogy az ítélet végrehajtható-e. Az alperest nem nyilatkoztatta meg arra nézve, hogy hajlandó-e és képes-e a lakásból kiköltözni, tud-e magának a megváltási összegből megfelelő lakáslehetőséget biztosítani, idős korára is tekintettel. Megalapozatlan a járásbíróság ítélete azért is, mert a szakértői véle74