Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A járásbíróság az alperest a felperes ingatlanáról jogtalanul kivágott és elszállított fák értéke fejében 22 000 Ft kártérítés és kamatai, valamint 2678 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt a döntést sérelmezte fellebbezésében az alperes és a kereset elutasítását kérte. Korábbi védekezésével egyezően arra hivatkozott, hogy a folyóvizek part menti sávja 4 méter szélességben a mederhez tartozik és így állami tulajdonban áll. A kivágott perbeli fák ezen a távolságon belül álltak, ennélfogva azok nem tartoztak a felperes tulajdonába, következésképpen a felperes a fák kivágása és elvitele miatt kártérítést nem igényelhet. A támadás nem alapos. Az 1964. évi IV. tv. 17. §-ának (1) bekezdése értelmében állami tulajdonban csak a meder és az ott meghatározott egyéb képződmények vannak. Ennek a törvényhelynek rendelkezései tehát az alperesnek a parti ingatlan tulajdonjogára vonatkozó okfejtését nem támasztják alá. Ezzel szemben mind a Ptk. 107. §-a, mind az 1964. évi IV. tv. 20—23. §-ai a parti tulajdonos jogait, illetve kötelezettségeit szabályozzák, és a 32/1964. (XII. 13.) Korm. sz. rendeletnek az utóbbi törvényihelyekhez fűződő 52. §-a is csak használati jogot biztosít a vízügyi szerveknek az ott meghatározott part menti sávra. Ez azonban nem azonos a tulajdonjoggal, miért is az alperesnek a tulajdonjoggal kapcsolatos érvelése megalapozatlan. Egyebekben pedig megnyugtatóan bizonyítást nyert, hogy az a terület, ahonnan az alperes a perbeli fákat kivágta, a felperes tulajdona, és a kivágott fák is a felperes tulajdonai voltak. Ezt a megállapítást támasztják alá az alperes által a fellebbezési tárgyaláson csatolt megosztási vázrajz és a járási földhivatal határozatának adatai is. Amennyiben a fák az alperest a vízügyi feladatok ellátásban zavarták, az említett kormányrendelet 52. §-ának (5) bekezdése értelmében a felperest fel kellett volna hívnia azok eltávolítására. Azzal, hogy ezt elmulasztotta és a felperes igényéről szerzett értesülés után a kivágott fákat el is szállította, jogellenesen járt el, miért is az ezzel okozott kárt a felperesnek köteles megtéríteni. (Balassagyarmati Megyei Bíróság Pf. 20 578/1971. sz., BH 1972/10. sz. 7227.) 31. Ha az állami, szövetkezeti stb. szerv a szomszéd tulajdonos telke egy részére épít, az emiatt keletkezett jogvita elbírálásánál a Ptk.-nak a túlépítésre vonatkozó szabályai és nem a közületi szervek elhelyezéséről szóló jogszabályok az irányadók, a jogvita elbírálása tehát a bíróság hatáskörébe tartozik [Ptk. 7. §, 110—111. §, 2/1969. (I. 23.) Korm. sz. r.]. A felperes az első fokú bírósághoz benyújtott keresetében 8400 Ft fizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy Z. községben levő 260 négyszögöl területű házas-ingatlana közvetlenül határos az alperes vasútállomásával. Az alperes a vasútállomás területén 1949—1950^ben átépítette a málhaházat. Ennek során a telekhatáron úgy építette fel az új málhaházat, hogy az 7 négyszögöl területen a felperes ingatlanára is „benyúlik". Vagyis az alperes a saját ingatlanának telekhatárain túlépítkezett. Ezért a felperes felemelt keresetében az alperest a terület hasznalatáért 1964. december 1-től 1969. november 30-ig 27 000 Ft, továbbá az épület várható lebontásáig havi 450 Ft megfizetésére, vala34