Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

hűtési csoport vezetője, a II. r. felperes a kutatási osztály vezetője, a III. r. felperes pedig a mélyhűtési csoport technikusa volt. A felperesek 1966. augusztus 29-én az alperesnél „Bikaondó granulált formában történő fagyasztása" című újítási javaslatot terjesztettek elő. A javaslatuk a mélyhűtött sperma előállítására, tárolására és felhasználására vonatkozott. Az alperes az újítási javaslat benyújtását megelőzően a mélyhűtött spermát ampullázott és fokozatosan mélyhűtött technológiával állította elő, a felperesek javaslata pedig a sperma mélyhűtését granulált formában gyorshűtés útján oldotta meg. A felperesek újítási javaslatukban arra hivatkoztak, hogy a javaslatuk megvalósítása jelentős gazdasági eredménnyel jár, mert a raktározási kapacitást tízszeresére emeli, lehetővé teszi az állóeszköz ráfordítás jelentős csökkentését, amellett a folyékony nitrogén felhasználásának figyelemre méltó megtakarítását, valamint a granulum alkalmazása genetikai előrehaladást is jelent. A felperesek a javaslatuk megvalósításából származó egy évi népgazdasági eredményt — 200 000 granulum előállításának alapulvételével — 77 436 000 Ft-ban jelölték meg. A peres felek között 1966. november 12^én kísérleti szerződés jött létre, amelyben az alperes a felperesek újítási javaslatát kísérletre alkalmasnak találta és megállapodott a felperesekkel, hogy a kísérletek során 12 bika ondójának felhasználásával 5000 tehén első inszeminálását kell elvégezni. A felperesek az inszeminálást különböző termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban 1968. augusztus 31-ig elvégezték. Mivel a kísérletek eredményesek voltak, az alperest felhívták a megvalósítási szerződés megkötésére. A peres felek között azonban egyes lényeges kérdésekben véleményeltérés alakult ki, és az alperes végül is az újítási megvalósítási szerződés megkötése elől elzárkózott. A felperesek 1969 április hónapban panasszal fordultak az alperes munkaügyi döntőbizottságához* és a javaslatuk megvalósítása folytán 77 436 000 Ft gazdasági eredmény alapulvételével 7 százalékos díjkulcs mellett 600 000 Ft újítási díj fizetésére kérték az alperest kötelezni azzal, hogy az I. és II. r. felperesek szerzőségi aránya 40—40 százalékos, a III. r. felperesé pedig 20 százalékos. Időközben az alperes a felperesek újítási javaslatát az 1969. április 9-ón kelt határozatával elutasította, és ezt 'azzal indokolta, hogy annak előterjesztése az I. és II. r. felpereseknek munkaköri kötelessége volt. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a felperesek panaszát elutasította. A felperesek a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen felülvizsgálati kérelemmel éltek. Az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Az volt a védekezése, hogy a felperesek újítási javaslatát üzemszerűen nem valósította meg, mert az újítás bevezetésének csak kísérleti jellege volt és hivatkozott arra is, hogy a felpereseknek munkaköri kötelessége volt a javaslat előterjesztése. A kerületi bíróság az alperes munkaügyi döntőbizottságának a hatá* A 45/1972. (XII. 30.) MT sz. r. 2. §-ával módosított 57/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 13. §-ának (2) bekezdése értelmében az 1973. január 1. napját követően a munkaviszonyban álló személy újítási vitájában is közvetlenül a bíróság jár el. 20