Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)
ea) A lakásbérlet létrejötte <Bírósági út) 155. Nem állami lakás megüresedése esetén a lakás minden további nélkül — tehát kiutalás kérése nélkül — a tulajdonos rendelkezése alá kerül. Ha tőle kiutaló határozat útján a lakást elvonják, ez igénybevételnek minősül, s bírósági úton megtámadható [1957. évi IV. tv. 57. § (1) bek. b) és d) pontjai]. [A PK 369. (BH 1971/6. sz.) sz. állásfoglalással módosított PK 188. sz. (PH 362. old.).] 156. A társbérlők közös használatára szolgáló helyiségek használatával kapcsolatos vitás kérdések eldöntése bírósági hatáskörbe tartozik. Az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 23. és 66. §-ában, valamint az 1/1971. (II. 8.) ÉVM számú rendelet 35. és 36. §-ában foglalt rendelkezésekből következik, hogy a lakás helyiségei, illetőleg a lakáshoz tartozó helyiségek kiutalása tárgyában is a lakásügyi hatóság rendelkezik,, és a bíróságnak nincs hatásköre a bérbeadót kiutaló határozat nélkül a helyiség átadására kötelezni. A közös használatra szolgáló helyiségek használatával kapcsolatos vitás kérdések eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. [A PK 369. (BH 1971/6. sz.) sz. állásfoglalással módosított PK 200. sz. (PH 370. old.).] 157. A kiutalt lakás nyombani igénybevételét jelenti, ha a szanálásra kerülő lakás helyett a lakásügyi hatóság úgy utal ki másik lakást, hogy abban a felek akarata ellenére bérlőtársi vagy társbérlői helyzetet létesít; az ilyen határozat bírósági úton megtámadható (1957. évi IV. tv. 57. §). A per előzményeként a felperesek felmondás érvényességének kimondása iránt pert indítottak M. J. és felesége albérlők ellen. Az ott megállapított tényállás szerint a felperesek által bérelt családi ház tulajdonosa az állam, bérlői pedig a felperesek voltak. A felperesek a földszinti kétszobás lakrészben laktak 13 éves fiukkal, míg a ház szuterénj ében egy cementlapos, fűthető helyiségben 1968 április óta albérlőként M. J. lakott feleségével és gyermekeivel. A ház 1970. évben szanálásra került. Az államigazgatási hatóság a felperesek részére másfélszobás lakást tartalékolt. A felperesek állítása szerint ugyanis olyan feltétellel adták albérletbe a szuterénben levő helyiséget, hogy a ház lebontása esetén a tanács nem tartozik az albérlők részére lakást biztosítani. Mivel az albérlők nem voltak hajlandók a felperesek felhívására az általuk elfoglalva tartott lakrészt kiüríteni, a felperesek felmondás érvényességének kimondása és a helyiség kiürítése iránt pert tettek ellenük folyamatba. A bíróság a felperesek keresetét az 1970. július 5-én kézbesített ítéletével elutasította, mert a felperesek részéről állított feltétel kikötését nem látta bizonyítottnak. A fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ilyen előzmények után a városi tanács vb igazgatási osztálya már nem1 másfélszobás lakást, hanem három szobából, konyhából, előszobából,. 220