Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

bezési érvelése, amely a felperes terhére kívánja értékelni, hogy a zsúpszalmát nem készítette el, hanem a kár csökkentése érdekében gépi cséplést alkalmazott és ezáltal önmaga okozta a kárt, mert meghiúsította a szerződés teljesítését. Az alperes megtagadta a zsúpszalma átvételét még akkor is, amikor a felperes leveléből megtudta, hogy a felperes alomszalmának fogja ki­csépeltetni, és a zsúpszalma és az alomszalma ára közötti különbözetet vele szemben kártérítésként fogja érvényesíteni. Az alperes a felperes által közölt jogi következmények ismeretében is megmaradt a szerző­dés felbontását hangoztató álláspontja mellett. Ilyen helyzetben megállapítható, hogy a felperes a maga szolgálta­tását felajánlotta, ennek következtében jogosult volt követelni az alpe­restől a teljesítést, amelyet azonban az alperes jogos ok nélkül tagadott meg. Egyedül az alperes magatartásán múlott tehát, hogy a felek szer­ződése nem ment teljesedésbe. így az alperes a teljesítés megtagadásá­val szerződésszegést követett el. Az R. 14. §-a értelmében aki a szerződést megszegi, kártérítési fele­lősséggel tartozik. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szer­ződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az alperes felelőssége alól nem mentette ki magát. Az a körülmény ugyanis, hogy zsúpszalma felhasználása helyett más csomagoló anyag használatára tértek át, nem alkalmas az alperes vétlenségének megálla­pítására. A helyes eljárás az lett volna, ha az alperes az új anyag beve­zetésével vár addig, amíg a szerződéssel lekötött zsúpszalma mennyisé­get felhasználja, vagy biztosítja a fölöslegessé vált zsúpszalmának más vállalatnál történő elhelyezését. A fenti indokok alapján érdemben helyesen döntött az első fokú bíró­ság, amikor az alperes kártérítési kötelezettségét megállapította. A kár összegét illetően a szakértő kellően indokolt szakvéleményé­ben foglalt megállapítások helytállóságát az első fokú bíróság — he­lyesen — elfogadta. A Legfelsőbb Bíróság is aggálymentesnek fogadta el — szemben az alperes fellebbezési támadásával —, hogy a felperesnek megfelelő meny­nyiségű rozsszalma állt rendelkezésére ahhoz, hogy a szerződött meny­nyiségű zsúpszalmát előállítsa és azt az alperes részére szolgáltassa. A szakértő az erre vonatkozó megállapításait hiteltérdemlő dokumentációs anyagra alapozta. Úgyszintén helyes a szakértőnek az alomszalma ér­tékével kapcsolatban is az egységárra vonatkozó megállapítása. A fel­peresnek egy felvásárló szerv közlésére való hivatkozása a szakértő megállapításának megdöntésére nem volt alkalmas. A marasztalási összeg meghatározása szempontjából az a döntő, hogy a felperes csak a valóban elszenvedett kárának megtérítésére tarthat jo­gos igényt az alperessel szemben [Ptk. 358. § (1) bek.]. A kiindulási pont az az összeg, amely a szerződés teljesítése esetén a felperest megillette volna, vagyis 603 000 Ft. Ebből azonban le kell vonni azokat a kiadásokat, amelyek a zsúpszalma elkészítésének mellő­zése folytán a felperesnél sem merültek fel, továbbá az alomszalma 21T

Next

/
Oldalképek
Tartalom