Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

zásnál — a perbeli épületnél ilyen alapozás készült — „mindenütt le kellett volna mennie az alperesnek a teherbíró talajig, még abban az esetben is, ha ezt a tervek nem tüntetik fel". — Sem a járda hiánya, sem az esővíz ejtőcsőnek kedvezőtlen elhelyezése nem jöhet tekintetbe, mert ugyan ez hátrányosan hathatott, de „amennyiben az alperes lement volna a teherbíró talajig, ez a körülmény lényegesen nem roszszabbította volna az alap teherbírását". A vállalkozó kötelezettségét illetően a Ptk. 389. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. A Ptk. 390. §-ának (1) bekezdése értelmében a vállalkozó köteles a megrendelőt az utasítás célszerűtlen vagy szakszerűtlen voltára figyelmeztetni. Az alperest terhelő kötelezettségeknek ilyen jogi szabályozása mellett a felperesek méltán bízhattak abban, hogy az alperes a műszaki ellenőrök útján adott utasításnak eleget tesz és a sávalapozást a termett talajon építi meg. Nem terhelte tehát külön ellenőrzési kötelezettség e vonatkozásban a felpereseket, de különösen nem olyan értelemben, hogy annak elmulasztása kártérítési felelősségüket alapozná meg. Az előbb ismertetett szakvélemény és K. Á. szakvéleménye közt nincs értékelhető ellentét. A jelentős károk és következmények még abban az esetben is hasonlóan súlyosak lettek volna — K. Á. szerint is —, ha a víz elvezetésére a felperesek nagyobb gondot fordítottak volna. Azt nem lehet kétségbe vonni, hogy az ismert körülmények között az épület alá jutott víz roskasztó hatást fejtett ki. A felelősség szempontjából azonban ennek nincs jelentősége, mert nem ebből az okból következett be az épület megsüllyedése. Nincs tehát a felpereseknek olyan felróható magatartása, amellyel maguk is közrehatottak a kár bekövetkezésében (Ptk. 340. §). Ezért a kárért teljes egészében az alperes mint kivitelező egyedül felelős, annál is inkább, mert a kivitelező az általa épített létesítmény hibátlanságáért önállóan felel. A tervező esetleges mulasztása a kivitelezőt az építtetővel szembeni felelőssége alól nem menti. A kifejtettekből következik, hogy a felperesek és a III. r. beavatkozó fellebbezése alapos, az alperes fellebbezése pedig meg nem alapozottnak bizonyult. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és a marasztalás összegét 897 339 forintra felemelte. (Legf. Bír. Pf. I. 21 126/1970. sz., BH 1971/5. sz. 6761.) 147. Az állami gazdaságban, az állami erdőgazdaságban és a termelőszövetkezetben végzett korszerűsítési munkálatok népgazdasági beruházásnak minősülnek, s nem esnek építési-szerelési adófizetési kötelezettség alá [2/1967. (XII. 22.) PM—MÉM sz. r. 7. § (1) bek., 42/1968. (XII. 28.) PM sz. r. 2. § (2) bek. d) pont, 1/1967. (XII. 1.) OT—PM— MÉM sz. r. 7. § (1) bek.]. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Pf. 20 142/1970. sz., BH 1971/5. sz. 6769. — L. 404. sorszám alatt.) 209