Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

szerzői jog nem illeti meg, és így kereseti igénye ilyen alapén nem jogszerű. A felperes kereseti igényét arra is alapította, hogy 1968. március hónapban a saját javaslatára abban állapodott meg az alperessel, hogy alkalmat ad neki (az alperesnek) arra, hogy a filmnovellával kapcsolatos szerzői jogait kiadói szerződés útján érvényesítse, viszonzásként pedig az alperes átengedte neki a filmnovella megfilmesítési jogát. Az alperes tagadta, hogy a felperessel ilyen megállapodást kötött volna. A megállapodást a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperesnek kellett volna bizonyítania, mert neki állt érdekében, hogy ezt a vitás tényt a bíróság valónak fogadja el. A felperes azonban ezt nem bizonyította. Tény, hogy a Magyar Filmgyártó Vállalat és az alperes között már 1967. december 1-én létrejött az a megállapodás, hogy a vállalat a játékfilm novellájának a megírásával az alperest megbízta, aki azt elvállalta. A megállapodásból kitűnően a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatósága által az írói műveknek játékfilm-gyártás céljára való felhasználására kiadott 86 299/1964. számú utasítás a szerződés kiegészítő része, és a megállapodás kifejezetten utal az utasítás 18. és 19. pontjára. Az említett utasítás 14. pontja szerint a filmnovella megírására vonatkozó szerződés kizárólagos jogot ad a filmstúdiónak arra, hogy a novella felhasználásával akár a novella szerzője, akár — ellenkező kikötés híján — más által forgatókönyvet írasson, annak alapján filmet készítsen és azt nyilvánosan bemutassa. A 19. pont pedig azt tartalmazza, hogy a novellaszerződés megkötésétől kezdődően a novella témájának megfilmesítési jogával a filmstúdió rendelkezik, és a film első nyilvános bemutatása előtt, valamint attól számított két éven belül a témának bármilyen formában való nyilvánosságra hozatalához a filmstúdió írásbeli hozzájárulása szükséges. Az alperes által írandó filmnovella megfilmesítési jogával tehát már 1967. december 1. napja óta kizárólagosan a Magyar Filmgyártó Vállalat rendelkezett, és így a felperes által vitatott megállapodás idejében — 1968. március hónapban — az alperes már nem is volt abban a helyzetben, hogy a filmnovella megfilmesítési jogát bárkire is átruházza. Alaptalanul hivatkozik a felperes az általa vitatott megállapodás valószínűsítésével kapcsolatban az 1968. augusztus 21-én kelt irat tartalmára is. A filmnovella nyomtatásban való megjelenéséhez az említett utasítás 19. pontja értelmében egyedül a filmstúdió írásbeli hozzájárulása volt szükséges. Az, hogy ebben az iratban a felperes neve is benne szerepel és az alperesnek a felperessel történt valamely megállapodására van utalás, még egyáltalán nem támasztja alá a felperes által vitatott tartalmú megállapodás létrejöttét, illetőleg azt, hogy az alperes a kérdéses filmnovellával kapcsolatban a felperes szerzői jogát bármely vonatkozásban is elismerte. Ezt erősíti meg a felperesnek a fellebbezésében foglalt az az előadása is, hogy az általa vitatott megállapodással éppen és csupán azt akarta elérni, hogy őt illesse meg az alperes által írt filmnovella rendezésének 18