Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

hozott okokból az alperes viszontkeresetét törvénysértéssel utasította el. (P. törv. I. 20 192/1970. sz., BH 1971/3. sz. 6694.) 140. Az állami szerv az ingatlan tulajdonjogát vétel esetén a Magyar Állam javára szerzi meg. A Magyar Állam tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzéséről utólag kell gondoskodni, ha az ingatlant a telekkönyvben valamely állami szerv nevén tartják nyilván [Ptk. 365. §, 9/1969. (II. 9.) Korm. sz. r. 2. §, 6/1970. (IV. 8.) ÉVM—MÉM—PM sz. r. 1—2. §]. (Debreceni Megyei Bíróság Pkf. III. 20 735/1970. sz., BH 1971/6. sz. 6785. — L. 566. sorszám alatt.) 141. Ingatlan terMptíleg meghatározott részének ntriihárástára l.étrpjött szerződésf ampián a tulajdonjogot az ingatlan eszmei hányadára nem lehet bejegyezni, s erre bírósági ítélet sem kötelezhet [2/1960. (XII. 25\) IM sz. r. 106., 107. §]. ~ A perbeli ingatlan tulajdonosai az I. és II. r. alperesek. Az ingatlanra elidegenítési és terhelési tilalom van bejegyezve az Országos Takarékpénztár III. r. alperes javára. A telek jegyzőkönyv adatai szerint az ingatlan térmértéke 304 négyszögöl. A felperesek keresetükben az alpereseket annak tűrésére kérték kötelezni, hogy ennek az ingatlannak 74/304 részére tulajdonjoguk telekkönyvileg bejegyeztessék. Ezt az igényüket arra alapították, hogy az alperesek jogelődje, Sz. I. írásban olyan nyilatkozatot tett, hogy az ingatlanból részükre 2 m széles és 70 m hosszú sávot átenged. Az akkor még jogi képviselő nélkül eljárt I. és II. r. alperesek az első tárgyaláson kijelentették, hogy a kereseti kérelem teljesítését nem ellenzik abban az esetben, ha a felperesek — megállapodásuknak megfelelően — viselik a S. M.-tól megvett szomszédos ingatlan átruházási költségeinek a felét. A III. r. alperes a kereseti kérelem teljesítését nem ellenezte. Az első fokú bíróság az I. és II. r. alpereseket arra kötelezte, hogy a szóban levő ingatlan 74/304 részére adjanak ki a felperesnek tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okiratot, ennek elmulasztása esetén pedig feljogosította a felpereseket, hogy tulajdonjoguk telekkönyvi bejegyzését az ítélet alapján kérjék. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperesek kereseti követelésének — úgy, ahogyan azt előterjesztették — sem a keresetlevelükben tett tényállás, sem az ügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállás alapján nem lehetett volna helyt adni. Az irányadó tényállás szerint a felperes és az I. és II. r. alperesek, illetőleg jogelődjük között ingatlan területileg meghatározott részének átruházására jött létre szerződés. A felperesek tehát jogszerűen csakis ennek a meghatározott területnek a tulajdonjogára tarthatnak igényt, nem pedig az I. és II. r. alperesek ingatlanának valamely eszmei hányadára. E szerint a felpereseknek kellett vnlna bemutatniuk megfelelő váz-' rajzot, vagy pedig_abíróságnak kelMt y^lna intpgkprimp_nTyar^— telek200