Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

A peres felek között nem volt vitás, hogy az alperes az okiratban feltüntetett 40 000 Ft-ot a felperesnek az okirat aláírásával egyidejűleg kifizette. A szóban forgó megállapodást követően az alperes újabb házasságot kötött. A felperes keresetében előadta, hogy az örökhagyó hagyatékához tartoznak a hagyatékátadó végzésben megjelölt ingatlanokon kívül egy szőlőingatlan présházzal, valamint méhészet, továbbá egyéb ingók 625 000 Ft összértékben. Minthogy közte és az alperes között e vagyontárgyak tekintetében közös tulajdon keletkezett, ennek megszüntetését kérte, mégpedig úgy, hogy az ő illetőségét a már kifizetett 40 000 Ft beszámítása mellett az alperes váltsa magához, és ezen a címen részére további 272 000 Ft-ot fizessen. Az alperes viszontkeresetet támasztott és a felperessel kötött megállapodására hivatkozással elsősorban annak megállapítását kérte, hogy a k-i házas-belsőség fele részét 50 000 Ft vételárért a felperestől megvette. Kérte továbbá a felperest annak tűrésére kötelezni, hogy az 1184/1. és 1184/2. hrsz. ingatlanokból a felperes nevén álló y2 és V4 illetőségre az ő tulajdonjoga telekkönyvileg bejegyeztessék. Ezek után a felperes a megállapodás érvénytelennek nyilvánítását kérte. Utalt arra, hogy a megállapodást a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti határidőben a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága miatt az alpereshez 1968. december 2-án intézett ajánlott levélben megtámadta. Hivatkozott arra is, hogy a megállapodás nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság XXV. sz. polgári elvi döntése követelményeinek sem. Az első fokú bíróság előtti eljárásban a peres felek „egyetértőleg" adták elő, hogy a megállapodásukban pontatlanul szövegezett anyai örökség átadása nem az egész hagyatékra — tehát ingókra és ingatlanra — vonatkozott, hanem kizárólag a házas-belsőség V2 részére. A járásbíróság közbenső ítéletével — az alperes viszontkeresetének megfelelően — megállapította, hogy a szóban levő okirattal a felperes a k-i tkvi betétben 1184/1. és 1184/2. hrsz. alatt felvett ingatlanokból tulajdonában álló illetőségeket az alperesnek eladta. Megállapította továbbá, hogy a peres felek között érvényes adásvételi szerződés jött létre. A közbenső ítélet ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság előtt az alperes előadta, hogy „szerinte sem" volt adásvétel tárgya a „szőlőilletőség", amely a felperest az anyja jogán megilleti, bár ez az ingatlan kizárólag az ő nevére került a telekkönyvben. A megyei bíróság részítéletével az első fokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta. Az indokolás lényege az, hogy a Ptk. 365. §-ának (3) bekezdése értelmében ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásbafoglalása szükséges. A Legfelsőbb Bíróság XXV. sz. polgári elvi döntése szerint az írásbafoglalt szerződésnek pedig tartalmaznia kell a felek személye mellett az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akaratnyilvánításokat, továbbá meg kell jelölni az átruházás tárgyát képező ingatlant is. A kérdéses megállapodásban azonban az alperes vételi nyilatkozatot nem tett, és az átruházás tárgyát, vagyis az ingatlant sem jelölték meg 198