Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

hozott határozatával 410 549 Ft vadkár és 209 Ft eljárási költség megfizetésére kötelezte. A szakigazgatási szerv határozataiban — a szakértő véleménye alapján — megállapította a károsodás százalékos mértékét és a kár összegét. Utalt arra, hogy a károsult a vadkár elhárítására vonatkozó közreműködési kötelezettségének eleget tett és kárbejelentési kötelezettségét is kellő időben teljesítette. A felperes a keresetében az első helyen említett határozatban megállapított kártalanítás mértékének 24 980 Ft-tal, a második határozatban megállapított kártalanítási összegnek pedig 306 987 Ft-tal történő leszállítását kérte. Ehhez képest 11 565 Ft, illetőleg 103 562 Ft vadkárt elismert. Tagadta, hogy az alperesi jogelődöt ennél nagyobb kár érte. Kifogásolta a kármegállapítás alapjául szolgáló szakértői véleményt. Állította azt is, hogy az alperes nem tett eleget a vadkár-elhárítás terén őt terhelő kötelezettségeknek és későn jelentette be a megtérítési igényét. A bizonyítási eljárás során a meghallgatott dr. V. F. igazságügyi szakértő az alperes jogelődjének kárát — a szakigazgatási szerv határozataiban megjelölt összegektől eltérően — 473 793 Ft-ban határozta meg. A szakértői vélemény ismeretében az alperes viszontkeresetet támasztott, a kártalanítási összegnek 26 699 Ft-tal való felemelését kérte. A felperes ellenkérelme a viszontkereset elutasítására irányult. Továbbra is kifogásolta a károsodás százalékos mértékének megállapítását és újabb szakértő meghallgatását kérte. Az első fokú bíróság ítéletével a keresetnek részben, a viszontkeresetnek pedig teljes egészében helyt adott. A felperes a fellebbezésében a kereset elutasítását és azt sérelmezte, hogy a bíróság helyt adott az alperes viszontkeresetének. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Azt állapította meg, hogy az alperes a vadkárt kellő időben bejelentette és eleget tett a kár elhárítása terén őt terhelő kötelezettségeknek is. Az igazságügyi szakértő véleményét minden tekintetben aggálymentesnek minősítette. Az ítélet indokolása szerint az első fokú bíróság a kár összege tekintetében helyesen alapította a döntését az igazságügyi szakértő véleményében foglaltakra és helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a kár összegét a tényleges terméseredmény és a becsült kár együttes értékéből kell kiszámítani. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló — az 1970. évi 28. sz. tvr-rel módosított — 1961. évi VII. tv. (EVT) 34. §-ának (3) bekezdése szerint az ingatlan használója köteles a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében — különösen a veszélyeztetett termeivények őrzésével és a vad elriasztásával — közreműködni. Károsodás vagy károsodás közvetlen veszélye esetén köteles a vadászatra jogosultat értesíteni. Az ingatlan használója részére a rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködésért ellenszolgáltatás jár. A rendes gazdálkodás körét meghaladó közreműködés, valamint az ellenszolgáltatás módja és mértéke tekintetében a vadászatra jogosultnak és az ingatlan használójának a megállapodása az irányadó. A vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 30/1970. (XII. 24.) MÉM sz. 192