Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

lalása, hogy az alperesek kártérítő felelősségének elbírálásánál a Ptk. 352. §-ában foglaltak az irányadók. E szakasz (1) bekezdése értelmében: akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A (4) bekezdés értelmében pedig, ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemelegesen felelős. A perben eljárt első fokú bíróság ez utóbbi, vagyis a (4) bekezdésben foglalt rendelkezést csak az I. és a IV. r. alperesek vonatkozásában alkalmazta, tehát a tettesek közül egyedül ifj. S. E. IV. r. alperes tekintetében találta megállapíthatónak, hogy az a károkozás idejében kellő belátási képességgel rendelkezett mind a büntető, mind a polgári jogi felelősségre vonáshoz. A II—III. r. alperesek esetében az első fokú bíróság — nyilván a bűnügy adatai alapján — a fiatalkorú Sz. M. és C. I. tettestársakat vétőképtelennek tekintette és szüleik felelősségét az idézett szakasz (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg. Ez az állásfoglalás téves. A bűnügyben meghallgatott igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint fiatalkorú Sz. M. ítélő és következtető képességei fogyatékosak, enyhe fokban gyengeelméjű, debilis személy. Ezért cselekményei társadalomra veszélyességének felismerésében enyhe fokban korlátozott és abban is, hogy megfelelően cselekedjék. A fiatalkorú C. I. a szakértők véleménye szerint személyiség-fejlődésében elmaradt, részleges értelmi károsodása van, de nem gyengeelméjű. Értelmi teljesítményeinek gyengesége hiányos iskolai tanultságának tulajdonítható. Kiegyensúlyozatlan személyiség-fejlődése fokozottan befolyásolhatóvá teszi. Ezek az orvosi adatok azonban nem zárják ki, hogy a Ptk. 352. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából az esetenként vizsgálandó szellemi és fizikai adottság figyelembevételével ezek a károkozók is rendelkeznek a törvény által a felelősségrevonáshoz megkívánt belátási képességgel. Emellett szól az a tény, hogy Sz. M. elvégezte az általános iskola hat osztályát s a bűncselekmény elkövetésekor esti iskolában a VII. osztályt végezte. C. I. pedig az általános iskola V. osztályába járt és félévkor 3,1 átlagot ért el. A fiatalkorúa'knak az orvosszakértők kérdéseire adott válaszai is azt bizonyítják, hogy tisztában voltak cselekményük tiltott, jogellenes voltával. Mivel a rendelkezésre álló adatok Sz. M. és C. I. vétőképességét megnyugtatóan bizonyítják — a II. és III. r. alperesek felelősségének megállapításánál a 352. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása téves, ezeknek az alpereseknek felelősségére nézve is e szakasz (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása mutatkozik indokoltnak. Az első fokú bíróság ezzel ellentétes állásfoglalása a kifejtettek értelmében téves. Ezen túlmenően tévedett az első fokú bíróság akkor is, amikor a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 36. sz. állásfoglalásában foglaltak alapján kármegosztást alkal172