Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

lásporrtja azonban téves ítéleti döntéshez vezetett. A jogvita eldöntésénél a különböző szakvéleményeknek abból az egybehangzó megállapításából és a perben a peres felek által vitássá nem tett abból a tényből kell kiindulni, hogy az alperes által gyártott és forgalomba hozott 02 termelési számú szérum eddig teljesen ismeretlen új vírust tartalmazott, illetőleg, hogy az ezzel a szérummal kezelt kislibák pusztultak el. Az előbbiekből kétségtelen, hogy az alperes hibásan teljesített, mert a szóban forgó — eddig ismeretlen vírust tartalmazó — szérum a kislibák elhullását idézte elő, megvan tehát az okozati összefüggés a hibás szérum felhasználása és a kislibák elhullása — a bekövetkezett kár — között. Ezek után abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy az alperes úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt [Ptk. 307. § (1) bek.], tehát vétlen a károkozásban, vagy pedig terhére róható-e olyan magatartás (mulasztás, gondatlanság), amely a kártérítési felelősség alóli kimentését kizárja. A szakvélemények egybevetése alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy az alperesit a perbeli szérum gyártásában és forgalomba hozatalában mulasztás terheli. Az alperes megszegte az elvárhatóság követelményeit, amikor az általa gyártott és forgalomba hozott szérum hatását naposlibákon nem próbálta ki, hanem megelégedett az oltóanyagnak egereken és tengerimalacokon való kipróbálásával. Ha az alperes a szérum hatását naposlibákon próbálta volna ki, azoknak tömeges elhullása nem következett volna be, mert kiütközött volna a szérum alkalmatlansága az előírt 28 napos megfigyelési idő alatt. Az alperes tehát nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Az elvárhatóság fogalmát a törvény ugyan nem határozza meg, de nem kétséges, hogy — amint ez a törvény miniszteri indokolásból kitűnik — a törvény [Ptk. 339. § (1) bek.] rendelkezésében kifejezésre jut a vétkesség elbírálásának társadalmi szempontja: az elvárhatóság. Ebben a körben pedig azt kell vizsgálni, hogy adott körülmények között objektíve elvárható volt-e az, hogy a károkozó a kárt elhárítsa. A most elbírálás alatt álló esetben tehát annak van jelentősége, hogy az alperes felhasznált-e a kár elhárítására — aránytalan anyagi áldozatok nélkül rendelkezésére álló — minden eszközt, vagyis eleget tett-e annak a kötelezettségének, amelyet a társadalom minden egyes tagjától elvár. Ez az alperes vonatkozásában pedig lényegesen többet kell hogy jelentsen az átlagos gondosság kifejtésénél, mert vele szemben — szervezeti és gazdasági lehetőségeinél fogva — még fokozottabb követelményeket indokolt támasztani. A állattenyésztés mezőgazdasági és közvetve népgazdasági szempontból is rendkívül nagy jelentőségű. Ebből következően a korszerű állatgyógyászat annyira fontos feladat, hogy megfelelő végrehajtását a lehetőségek szerint minden eszközzel biztosítani kell. Nyilvánvaló, hogy ez nem történhet a szaktudományok segítsége és a szaktudományok eredményeinek felhasználása nélkül. Különösen nagy jelentősége van a megfelelő gyógyszerek előállítá164