Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

113. Ha a nem előcsengős vasúti sorompó jelé közeledő lovaskocsi vezetője a vasúti síneken való áthaladás veszélytelenségéről meggyőződött, a sorompó állása a szabad áthaladást jelezte, az őrházból pedig csak a sorompót lehet látni, de az előtte levő útszakaszt nem, a gyorsan leeresztett sorompóban a lovaskocsi nekiütközésével okozott kárért a lovaskocsi hajtója (tulajdonosa) nem felelős [Ptk 339. § (1) bek., KRESZ 56. § (1) bek.]. Az első fokú bíróság az alperest 1114 Ft kártérítés fizetésére azért kötelezte a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján, mert 1969. március 13-án a vasúti átjáróban a leeresztésben levő sorompó szakállába az alperes kétlovas, gumikerekű stráfkocsijának a rúdja beleakadt, a ló szügye pedig elhajlította a sorompórudat, s így a sorompó kezelhetősége megszűnt. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a sorompó rongálódása az alperes figyelmetlen magatartásának tudható be. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a sorompó leeresztése szabálytalan volt, s ezért következett be a kár. A fellebbezés alapos. Sz. Gy. MÁV főintéző tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a kérdéses sorompó felé az út lejtős, s hogy az ún. jelzőcsengős sorompó az első jelzést akkor adja, amikor a leereszkedést a sorompó már megkezdte. A sorompó 6 másodperc alatt ereszthető le. M. L. MÁV segédellenőr — aki ugyanennél az őrháznál teljesített szolgálatot, a baleset idején szolgálatban volt L. L.-al váltott műszakban — vallotta, hogy „az őrházból a sorompókezelés közben csak a leereszkedő sorompót lehet látni, a sorompó előtti útszakaszt nem lehet látni". Vallotta e tanú azt is, hogy a járművek „legtöbbször alá szoktak szaladni a leszállóban levő sorompónak, s ezért ő azt lassan szokta leengedni". L. L. MÁV dolgozó a balesetet megelőzően két héttel került a szóban levő őrházhoz szolgálatba. A kiemelt adatokból kitűnik, hogy a nem előcsengős sorompó nagyon rövid idő alatt — 6 másodperc alatt —, tehát hirtelen leereszthető, s e gyors leeresztés megkezdését semmi sem jelzi, mert a csengő csak ereszkedés közben szólal meg. A lejtős úton gyanútlanul közeledő járművezető tehát, aki — miután a vasúti pálya jobbra és balra való betekintésével az áthaladás veszélytelenségéről meggyőződött — a sorompót is szabadra állítva látja s ennek folytán a vasúti átjárón élénkebb ütemben igyekszik átmenni, egészen váratlanul kerül a leereszkedő sorompó elé úgy, hogy az azzal való összeütközést már semmiképpen nem tudja elkerülni. Nem akadályozhatja meg azonban a balesetet a váltókezelő sem, mert a sorompó kezelése közben az utat egyáltalán nem látja. Az alperes az adott helyzetben nem kerülhette el a balesetet. Annak ily módon való bekövetkezése ugyanis kizárólag arra vezethető vissza, hogy ez a sorompórendszer az ilyen balesetek megelőzésére nem alkalmas, mert a sorompó rendkívül gyorsan és váratlanul — minden előzetes jelzés nélkül — ereszkedik le, és mert a sorompókezelés helyéről a kezelő kilátása az útra nincs biztosítva. Ezért a felperes a bekövet162