Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

képest szakértőt kell meghallgatni annak megállapítása végett, vajon az elszámolásban a felperes által állított hibák fennforognak-e és ennek megfelelően lehet-e egyáltalán a felperes tévedéséről beszélni. Amennyiben a felek megállapodása olyan helytelen adatok helyesként történt elfogadásával függ össze, amelyeket a felperes valónak tartott, akkor kerülhet sor annak vizsgálatára, hogy a felperes tévedése az alperes magatartására vezethető-e vissza, s hogy fejtett-e ki az alperes olyan magatartást, amely valótlan adatoknak való tényékként elfogadtatására irányult. Az első fokú bíróság azonban téves jogi álláspontja folytán mindezeket nem vizsgálta, az elutasító ítélete ennélfogva megalapozatlan. Az első fokú bíróságnak a Ptk. 240. §-ával összefüggő érvelésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felek a megállapodásukat ugyan valóban egyezségnek nevezték, erre a megállapodásra azonban csak akkor lehet alkalmazni a Ptk. 240. §-ában foglalt szabályokat, ha a megállapodásban felismerhetők a Ptk. 240. §-a szerinti egyezség feltételei, nevezetesen az a szerződés módosítására irányul és a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdések kölcsönös engedményekkel történő rendezését jelenti. Egyébként az ilyen egyezségnek megtévesztés okából való megtámadását a Ptk. 240. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem korlátozza. (Legf. Bír. Pf. I. 20 047/ 1971. sz., BH 1972/2. sz., 7009.) d) A szerződés létrejötte 91. Ha az adásvételi szerződés érvényessége hatósági jóváhagyástól függ, s a szerződés a hatósági jóváhagyás megszerzésére határidőt nem állapított meg, a vevő viszont éveken át az ingatlant jóhiszeműen és békésen birtokolta, az eladó által utóbb a hatósági jóváhagyás megszerzésére megállapított nyolcnapos határidő nem tekinthető megfelelőnek, s az eladó a nyolc nap elteltével a szerződéstől nem állhat el [Ptk. 215. § (1) bek., 320. § (1) bek.]. A város határában az ún. belsőlegelő-dűlőben fekvő, a d-i tkvi betétben felvett 2 kat. hold 167 négyszögöl területű szántóingatlan 2/5 részben az I. r. felperes, további Vö—Vö részben pedig a II—IV. r. felperesek, végül Vö részben a perben nem álló E. B. tulajdonában volt. A felperesek mint eladók és az alperesek mint vevők között erre az ingatlanra nézve három adásvételi szerződés jött létre. Az 1962. május 25-én kötött első „ideiglenes adásvételi szerződéssel" a felperesek eladták a „kizárólagos tulajdonukat képező" fenti ingatlant M. M. I. r. alperes vevőnek 5000 Ft vételárért, amelyet a szerződés szövege szerint a vevő egyidejűleg kifizetett. A szerződés azt is tartalmazta, hogy a vevő I. r. alperes már 1962 januárjában birtokba lépett. A szerződés egyik pontja utal arra, hogy a szerződő felek kölcsönösen tudatában vannak annak, hogy a mezőgazdasági jellegű ingatlan elidegenítéséhez államigazgatási jóváhagyás szükséges, tehát a szerződés ettől a jóváhagyástól függően válik joghatályossá. A szerződés 6. pontja a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzéséhez szükséges engedélyt is tartalmazza. Ha az ille134