Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

a színlelt, hanem a valóságos szerződés az irányadó. Önmagában a szer­ződés leplezett volta (a tulajdonjog átruházási jogcímének a valóságos szerződési akarattól eltérő feltüntetése) nem eredményezi tehát a szer­ződés érvénytelenségét. A törvény említett rendelkezéséből azonban az is következik, hogy a leplezett szerződés érvényességi kellékeinek hiánytalanul meg kell len­niük a színlelt szerződésben. A törvény ugyanis csak a színlelést te­kinti közömbösnek, de nem ad felmentést az egyéb érvényességi felté­telek megtartása alól. Ezt fejezi ki az a rendelkezés, hogy a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Miután pedig a felek való­ságos szerződési akarata a színlelt szerződésben burkoltan jelentkezik, mellőzhetetlen, hogy a színlelt szerződés is tartalmazzon tulaj donátru­házást (bár a valóságos leplezett szerződésben megjelölttől eltérő jog­címen). Ha ugyanis a színlelt szerződésben nem jutott kifejezésre az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szándék, hiányzik a szerződésnek ez a lényeges eleme a leplezett szerződésből is, és így a leplezett szerződés emiatt érvénytelen. Ezek szerint tehát, ha a tulajdonjog átruházására irányuló szerződést olyan színlelt szerződéssel leplezik, amelynek lényeges tartalmához ugyancsak hozzátartozik az ingatlan tulajdonjogának átruházása és azt tartalmazza is, akkor a palástolt szerződés érvényesnek ismerhető el. Ha azonban az írásbafoglalt szerződés csupán az ingatlan használatának időleges átengedésére szolgálhat jogcímül, de az ingatlan tulajdonjogá­nak átruházására jogcímet érvényessége esetén sem adna, akkor mint­hogy az okirat a feleknek az ingatlan elidegenítésére irányuló akarat­nyilvánítását nem tartalmazza, s ekként a leglényegesebb tartalmi elem nincs írásba foglalva, a palástolt szerződés leglényegesebb tartalma is csak szóbeli megállapodásként jelentkezik, következésképpen az ilyen szerződés ingatlan tulajdonjogát elidegenítő érvényes szerződésnek nem ismerhető el. [A XXXV. sz. Polgári Elvi Döntéssel (BH 1972/5. sz.) módosított XXV. sz. Polgári Elvi Döntés (PH 86. oldal).] c) A szerződési akarat és kifejezése 90. A megtévesztés megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy a megtévesztésre hivatkozó fél az elszámolásra vonatkozó tételeket el­lenőrizhette [Ptk. 210. § (4) bek.]. A peres felek, valamint a perben nem szereplő cs-i mezőgazdasági termelőszövetkezet 1969. október 21-én építőipari és vasipari munkák közös elvégzésére társasági szerződést kötöttek, majd külön megálla­podást is létesítettek a műszeripari művek újonnan megtervezett gyár­egységének a megépítésével kapcsolatosan. A felperes felügyeleti szer­vének utasítására azonban a felek a szerződéses jogviszonyukat utóbb megszüntették és ezzel összefüggésben egymással elszámoltak. Az el­számolás eredményét az alperesnél 1970. július 22-én felvett jegyző­könyv tartalmazza, amelyet a felperes az 1970. július 29-én kelt leve­lével elfogadott. 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom