Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

talanság fennállását, mert a szerződésben kikötött vételár megfelelt az ingatlan forgalmi értékének, az akkori adottságai mellett. Az első fokú bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint a felperes 1969. október 19-én kelt adásvételi szerződéssel eladta az alpereseknek a házas-ingatlanát 150 négyszögöl telekkel 35 000 Ft vételárért s havi 300 Ft-os részletfizetési kedvezmény engedélyezése mellett. Az eladó magának és feleségének holtig tartó lakáshasználati jogot biztosított egy szobára és konyhára, amelyet az alperesek alakítottak ki még a szerződés megkötése előtt. Az alperesek a szerződés megkötése előtt is és utána is végeztek az ingatlanon beruházási munkákat. Az ingatlan forgalmi értéke — szakértői vélemény szerint — a szerződéskötés idején 41 600 Ft-ot tett ki, figyelembe véve a felperesnek s házastársának lakáshasználati jogát és számításon kívül hagyva az alperesek által végzett építési munkák értékemelő hatását. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint nincs helye a szerződés — feltűnő értékaránytalanság miatti — hatálytalanításának, mert ilyen nem áll fenn a szerződésben kikötött 35 000 Ft-os vételár és a szakértő által véleményezett 41 600 Ft-os forgalmi érték között. A részletfizetési kedvezményt is a felperes javasolta, miért is e címen a felperes jogokat nem támaszthat az alperesekkel szemben. Az első fokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel. A megyei bíróság az első fokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy a felperes a vitás ingatlant más személynek is kínálta megvételre, mégpedig a vitás szerződésben foglalt vételárnak megfelelő értékben. A felperes idős ember s havi 550 Ft nyugdíjjal rendelkezik. A felek között olyan megállapodás vagy kikötés, hogy az alperesek gondozást, tartást lennének kötelesek nyújtani a felperes részére, nem volt. Eddig 11 700 Ft vételárat fizettek ki az alperesek. Nem alapos a felperes fellebbezési támadása abban a vonatkozásban, hogy a szerződéskötés idején fennálló forgalmi érték és a szerződésben kikötött vételár között feltűnő értékaránytalanság lett volna. E tényt nemcsak az ingatlanforgalmi szakértő véleménye bizonyította, hanem következik ez abból is, hogy a felperes az ingatlanát másoknak is felkínálta a vitás árhoz hasonló összegért, eredménytelenül. Nyilvánvaló, hogy ha a felperes által kért vételár nagyon alacsony, igen előnyös lett volna, akkor már a mások részére való felkínálás is eredménnyel járt volna a felperes részéről. Az értékaránytalanságot a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződés megkötésének időpontjában kell vizsgálni. Így teljesen közömbös a felperesnek arra való hivatkozása, hogy az ingatlan értéke időközben mennyit emelkedett. Nem tévedett az ingatlanforgalmi szakértő sem a lakáshasználati jog értékének, sem az alperesi beruházások értékének megállapítása kapcsán. A lakáshasználati jog értékénél ugyanis nemcsak a felperesnek és feleségének bizonytalan idejű lakáshasználatát kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy az általuk használt lakást az alperesek tartoztak — egyéb helyiségekből — saját költségükön kialakítani. A beruházások értékelése pedig a szerződésben is rögzített munkálatok figyelembevé120