Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

az I. r. alperes használati jogát semmi sem korlátozta, tehát erről is szabadon rendelkezhetett. Így „jogszerű használati birtok hiányában a felperesek birtokháborítást nem panaszolhatnak és birtokvédelmet sem igényelhetnek". A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az í. r. alperes és az OTP között létrejött adásvételi szerződés a felperesek javára holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosított az I. r. alperes által megvásárolt ingatlanon. A telekkönyvi hatóság a szerződés alapján el is rendelte a felperesek holtig tartó haszonélvezeti jogának telekkönyvi bejegyzését, a haszonélvezeti jognak a telekkönyvi betétbe való bevezetése azonban a telekkönyvi hatóság mulasztása folytán elmaradt. Ezt a mulasztást a telekkönyvi hatóság utóbb pótolta, mert az 1968. március 29-én kiállított hiteles telekkönyvi szemle már a felperesek javára szóló haszonélvezeti jog bejegyzését is tartalmazza. A holtig tartó haszonélvezeti jog telekkönyvi bejegyzése tehát már korábban megtörtént, mint ahogy az I. és II. r. alperes között létrejött adásvételi szerződés alapján a tulajdonjogot a II. r. alperes javára — az 1968. június 13-án kelt végzéssel — bejegyezték. A felperesek az 1963. szeptember 25-én kötött adásvételi szerződésben biztosított és a telekkönyvi hatóság végzésével bejegyezni rendelt, majd be is jegyzett holtig tartó haszonélvezeti joguk alapján jogosan birtokolták és használták a perbeli ingatlant akkor, amikor — az 1968. április 16-án kelt levelében — a II. r. alperes őket az ingatlan elhagyására felszólította [Ptk. 155. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek maguk viselik annak következményét, hogy nem győződtek meg arról, vajon a haszonélvezeti jogot javukra a telekkönyvi betétbe valóban bejegyezték-e (bevezették-e). Ha ugyanis a telekkönyvet megtekintették volna, akkor a haszonélvezeti jog bejegyzése iránt kellő időben intézkedhettek volna. A másodfokú bíróság érvelése — a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint — nem helytálló. A másodfokú bíróság ugyanis nem volt tekintettel arra a tényre, hogy a telekkönyvi hatóság végzése — helyesen — a haszonélvezeti jog felperesek javára való bejegyzésének elrendelését is tartalmazta. A végzést a felperesek kézhez vették és ebből alaposan gondolhatták, hogy a haszonélvezeti joguk telekkönyvi bejegyzése, illetőleg a telekkönyvi betétbe való bevezetése is megtörtént, annál is inkább, mert a 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendelet 96. §-ának (1) bekezdése szerint bejegyzést elrendelő telekkönyvi végzést a tartalmának a betétbe való bevezetése után kell az érdekelteknek kézbesíteni. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a felperesek mulasztását hangsúlyozta és állapította meg. Ellenkezőleg, a II. r. alperest terheli mulasztás az I. r. alperessel kötött adásvételi jogügylet lebonyolítása körül. A II. r. alperes a felperesekkel együtt b-i lakos, és az ingatlan is ebben a községben fekszik. Könnyűszerrel módjában állt volna tehát az adásvételi szerződés megkötése előtt meggyőződnie arról, hogy a megvásárolni szándékolt telket ki és milyen jogcímen birtokolja és használja. Ezt a körültekintő eljárást azonban a II. r. alperes elmulasztotta. A felperesek pedig ekkor már majdnem 5 éve voltak birtokban, az ingatlanon kutat is létesítettek és a telekre építkezés céljából nagyobb 111