Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1971-1972 (Budapest, 1973)

Az R. 64. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a kártalanításra jogosultakat a harminc napos perindítási határidőre figyelmeztetni kell. A hatóságok figyelmeztetési kötelezettsége — a kötelezettséget helyesen értelmezve — azt jelenti, hogy az ügyfelek részére jogaik és kötelezettségeik tekintetében teljes, részletes és félre nem érthető tájékoztatást kell adniuk. Mivel pedig az R. 62. §-ának (1) bekezdése a harminc napos perindítási határidő kezdődő időpontját másképpen szabályozza a fellebbező, a fellebbezési jogával nem élő, valamint az arról lemondó ügyfél tekintetében, nyilvánvaló, hogy a kisajátítási határozatban nem elég olyan — általános tartalmú — figyelmeztetést adni, hogy a többletkártalanítás iránti követelést ,,a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül" lehet a bíróság előtt érvényesíteni. Ki kell oktatni az ügyfeleket arra is, hogy a határozat kifejezetten az ő vonatkozásukban mikor emelkedik jogerőre, és így reájuk nézve mikor kezdődik a perindítási határidő attól függően, hogy az első fokú határozat ellen fellebbeznek, nem fellebbeznek, vagy a fellebbezési jogukról lemondanak. A határidőnek lényeges eleme a kezdő időpont. Ha tehát ennek megjelölése hiányzik, a figyelmeztetést nem lehet szabályosnak tekinteni. A nem szabatos és így félreérthető figyelmeztetés pedig alapul szolgálhat arra, hogy a bíróság az R. 62. §-ának (3) bekezdése alapján a perindítási késedelmet kimentettnek tekintse. Az első fokú bíróság előtt az 1970. január 20-án tartott tárgyalásról készült jegyzőkönyv szerint a XL. r. felperes késedelmes perindítása okául többek között azt adta elő, hogy nem értette meg jól a határozatnak a 30 napos perindítási határidővel kapcsolatos részét. A XLV. r. felperes pedig arra hivatkozott, hogy csak ,,a mai tárgyaláson látja tisztán a helyzetet, hogy elmulasztotta a 30 napos határidőt". Egyébként a járási tanács vb igazgatási osztálya az 1969. november 29-én kelt, a járásbírósághoz intézett átiratában azt közölte, hogy az első fokú kisajátítási határozat e napon még nem volt jogerős. Az OTP ugyanis fellebbezett és a fellebbezési határidő még nem valamennyi jogosult vonatkozásában járt le, tehát a másodfokú hatósághoz még nem is terjeszthette fel az iratokat. A felterjesztés decemberben fog megtörténni, az iratok visszaérkezése pedig 1970 januárjában várható. Ebből az következik, hogy a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül — tehát az abban megjelölt perindítási határidőnek megfelelően — valamennyi említett felperes keresetlevele nyilvánvalóan megérkezett a járásbírósághoz, hiszen azt a XXXVIII—XXXIX. r. felperesek 1969. december 30-án, a XLV— XLVI. r. felperesek pedig 1970. január 9-én adták be. A keresetlevelek tehát csak az első fokú határozatnak a nevezett felperesek részére történt kézbesítéstől számítottan késtek el — amire vonatkozóan a határozat viszont figyelmeztetést nem tartalmazott —, de még így sem jelentős mértékben, mert a XXXVIII. r. felperes mindössze 10 napot, a XXXIX. r. felperes 9 napot, a XL. r. felperes 25 napot késett, a XLV—XLVI. r. felperesek késedelme pedig 19 nap volt. Mindezekre tekintettel tévedtek a perben eljárt bíróságok, amikor 100