Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

lajdánossal szemben, aki az ingatlant a használati jog ismeretében szerezte meg. A telekkönyvi közhitelességnek az elve — amelyet a Ptk. 116. §-ának (2) bekezdése és a telekkönyvről szóló 54/1960. (XI. 27.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése rögzít — csak a jóhiszemű jogszerzőre vonatkozik, vagyis az olyan személyre, aki az ingatlan megvásárlásakor nem tudott, de a körülmények alapján nem is tudhatott az ingatlant terhelő más jogok fennállásáról. A jelen esetben a felperesek tudtak arról, hogy az alperest és feleségét kúthasználati jog illeti meg. A szolgáló telek korábbi tulajdonosainak törvényes képviselője a tanúvallomásában előadta, hogy amikor a kiskorúak nevében a felperesekkel az adásvételi szerződést megkötötte, tájékoztatta a felpereseket arról, hogy az alperesnek a kútra „vízszolgalmi jogot" biztosított, és ezt a közlést a felperesek „természetesnek vették, nem kifogásolták". E tanúvallomásnak, valamint annak a nem vitás ténynek az alapján, hogy a felperesek az ingatlanuk tulajdonjogának megszerzésétől kezdve éveken át ellenvetés nélkül tűrték a kút zavartalan és folyamatos használatát, okszerűen és kétségtelenül az állapítható meg, hogy a felperesek az alperes kúthasználati jogosultságáról tudtak. Minthogy pedig a felperesek tudtak arról, hogy a korábbi tulajdonos az alperes részére a kút használatát biztosította, nem hivatkozhatnak sikerrel arra, hogy az alperesek szolgalmi joga a telekkönyvben nem volt feltüntetve, amikor az ingatlant megvásárolták. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az alperes kútszolgalmi jogát a f elperesekkel szemben — akiknek arról tudomásuk nem volt — nem részesítette jogi védelemben, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kútszolgalmi jog a telekkönyvi bejegyzés hiányában érvénytelen. Ennek megfelelően törvénysértő a másodfokú ítéletnek a keresetnek helyt adó és a viszontkeresetet elutasító rendelkezése. Az utóbbi vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság csupán arra mutat rá, hogy amint az ingatlan tulajdonjogát megszerző vevőnek igénye van arra, hogy a tulajdonjogát a telekkönyvben feltüntethesse, úgy a szolgalmi jogot megszerző alperesnek is jogos az a viszontkereseti követelése, hogy szolgalmi joga a telekkönyvbe bejegyzést nyerjen. A telekkönyvi közhitelesség szabálya az adott esetben ennek nem lehet akadálya. [P. törv. I. 20 610/1968. sz., BH 1969/1. sz. 5929.] 1) Kisajátítás* 68. Házingatlannak földművesszövetkezet által a házban levő üzlethelyiség bővítése végett történt megvásárlása nem tekinthető építkezés céljára történő ingatlanvásárlásnak, s ezért nem mentes az ingatlanköz* A kisajátításról szóló 1965. évi 15. számú törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 13/1965. (VII. 24.) Korm. számú rendeletet a 9/1970. (IV. 21.) Korm. számú rendelet, a kisajátítással kapcsolatos kártalanítás részletes szabályairól szóló 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendeletet pedig a 13/1970. (IV. 21.) PM—IM számú rendelet módosította. 90