Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

közvetlen birtoklással és használattal, avagy a dolog egyéb módon történő hasznosításával gyakorolja-e jogait. A haszonélvező az őt megillető jogokat a dolog tulajdonosának személyében beálló esetleges változásra való tekintet nélkül gyakorolhatja [Ptk. 155. § (3) bek.]. E jog önálló dologi hatálya tehát kizárja azt, hogy a haszonélvezeti joggal terhelt dolog tulajdonosai a közös tulajdon megszüntetésével összefüggésben a haszonélvezőt — akarata ellenére — kényszeríthessék arra, hogy pénzbeli megváltás avagy egyéb szolgáltatás ellenében haszonélvezeti jogának telekkönyvi törlését tűrje. Téves a másodfokú bíróságnak az a jogi érvelése is, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 10. számú állásfoglalásának indokolásából olyan következtetés vonható le, hogy a közös tulajdon megszüntetése esetén az „özvegyi" haszonélvezeti jog pénzbeli megváltására lehetőség nyílhat. Ez a kollégiumi állásfoglalás mindössze azt hangsúlyozza, hogy a közös tulajdon természetben való megszüntetése esetén a per kimenetelében az is érdekelt, aki nem tulajdonostárs ugyan, de javára a peres ingatlanon, avagy annak hányadán özvegyi vagy más haszonélvezeti jog van a telekkönyvbe bejegyezve. Különösen akkor jelentkezhet ilyen irányú sérelem, ha korábban a haszonélvező által gazdasági egységként hasznosított terület természetbeni megosztására irányul a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó kereseti kérelem. Az említett polgári kollégiumi állásfoglalás éppen azt a célt szolgálja, hogy a peres eljárás során valamennyi érdekelt szót emelhessen saját érdekeinek védelmében, a legkevésbé sem magyarázható azonban oly módon, hogy a közös tulajdon megszüntetése iránti perben bárkit is — akarata ellenére — meg lehetne fosztani haszonélvezeti jogától. Az előadottak alapján tehát megállapítható, hogy — az óvással támadott részében — mind a másod-, mind az elsőfokú ítélet jogszabályt sért. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. r. alperes haszonélvezeti jogának megszüntetésére irányuló keresetet elutasította. [P. törv. L 20 220/ 1968. sz., BH 1968/8. sz. 5768.] 62. A jogok rendeltetésének megfelelő gyakorlása elvébe, a kölcsönös együttműködés követelményébe ütközhet a haszonélvezőnek az a magatartása, hogy a tulajdonos érdekeinek sérelmére a lakást határozatlan időre idegen személynek adja bérbe; a haszonélvező ilyen magatartása joggal való visszaélésnek minősülhet (Ptk. 2., 4., 5., 155. §). A perbeli 78 m2 alapterületű, két szobából és mellékhelyiségekből álló komfortos lakás a felperes tulajdona, amelyet apjának (az alperesnek) haszonélvezeti joga terhel. Az alperes és a felperes közötti viszony a felperes anyjának halála után nagymértékben megromlott. A felperes tulajdonában álló lakás megüresedett, és az alperes azt havi 50 Ft bér fizetése mellett Sz. Inak kívánta határozatlan időre bérbe adni. A felperes a bérbeadást ellenezte, mert maga kívánt abba családjával együtt beköltözni. Hajlandó volt az alperesnek a havi 50 Ft bér megfizetésére, de mert az alperes — a rossz viszony miatt is — ezt az ajánlatot nem fogadta el, ezért a felek megegyeztek abban, hogy a míg a bíróság nem dönt e kérdésben, addig a lakás üresen marad, illetőleg azt az alperes idegen személynek nem adja bérbe. A felperes az üres lakásban néhány ingóságot helyezett el. 83