Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

rasi illetőségnek az alperesek részéről történő megváltásával szűnjék meg, és ezáltal az ingatlan egyedül az alperesek birtokában maradjon. Az összegszerűséggel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság az alperesek által fizetendő megváltási árat helytelenül állapította meg, minthogy az ingatlant az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalása (PH 149. old.) értelmében beköltözhető állapotban kell értékelni. Mindazonáltal az elsőfokú bíróság ítéletének erre vonatkozó rendelkezését nem változtatta meg, mert a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének ezzel kapcsolatos döntését nem fellebbezte meg. Az utóbbi rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperes a fellebbezéséből kitűnően ragaszkodott az általa igényelt lakrészek birtokához. Ez a nyilatkozata, valamint a fellebbezési tárgyaláson tett az a kijelentése, hogy az ingatlanilletőségét nem kívánja eladni, okszerűen csak akként értelmezhető, hogy a felperes a közös tulajdon megszüntetését ellenezte, vagyis fellebbezési kérelme a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó viszontkereset elutasítására is irányult. A jogalap elleni fellebbezési támadásban — mint többen a kevesebb — a mennyiségi (összegszerűségi) döntések kifogásolása is benne foglaltatik. Ennek megfelelően a közös tulajdon megszüntetése iránti viszontkereset teljesítésének az ellenzése a közös tulajdon megszüntetésével összefüggő mennyiségi (összegszerűségi) kérdésekre vonatkozó döntés kifogásolására is kiterjed. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az összegszerűségi kérdések vizsgálatát az erre vonatkozó fellebbezési támadás hiányára történt utalással magától elhárította, minthogy a fentiek szerint értelmezett felperesi fellebbezés keretében nemcsak a közös tulajdon megszüntetése iránti viszontkereset jogalapjának, hanem az ezzel kapcsolatos összegszerűségi kérdéseknek a felülvizsgálatára is jogosult, illetőleg egyszersmind köteles is volt. [P. törv. II. 21 002/1969. sz., BH 1970/12. sz. 6608.] 56. A társasház közgyűlésének a közös terhek viselésére fordított öszszegek elszámolására vonatkozó többségi határozatát a kisebbség perrel támadhatja, a pert a határozatot hozó tulajdonostársak ellen kell indítani. A perben a közös képviselő a tulajdonostársakat a törvényből folyó joga alapján nem képviselheti (Ptk. 149. §, 1924. évi XII. tv. 3., 5., 10. §). A felperes a perbeli társasház egyik tulajdonostársa. Az alperes szintén tulajdonostárs, egyben a perbeli társasház közös képviselője is. A felperes módosított keresetében az 1967. október 1. napjától december 31. napjáig terjedő időre az alperes — mint a perbeli társasház közös képviselője — által előterjesztett elszámolás helyességét kifogásolta, s az alperesnek elszámolásra kötelezését kérte. Keresetét azzal indokolta, hogy a társasház közgyűlése az 1968. február 8-án meghozott többségi határozatával (5 szavazattal 3 ellenében) az alperes által előterjesztett elszámolást elfogadta, ezt a határozatot azonban a maga részéről sérelmesnek tartotta, ezért arra kérte kötelezni az alperest, hogy a perben adjon számot a közös költségekre fordított kiadásokról. 74