Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

tanács vb építési és közlekedési csoportja engedélyezési záradékkal látott el. Az alperes kijelentette, hogy a felperes által kért módon a közös tulajdon megszüntetéséhez abban az esetben hajlandó hozzájárulni, ha a felperes a haszonélvezeti jogáról lemond. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mert a természetbeni megosztást nem találta keresztül vihetőnek. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és a másodfokú tárgyaláson előadta, hogy bár a megosztási vázrajz tévesen van megszerkesztve, a természetbeni megosztáson kívül a közös tulajdonnak bármilyen más módon való megszüntetése ellen tiltakozik. Az alperes ugyancsak kijelentette, hogy a közös tulajdon megszüntetését a felperes tulajdoni illetőségének magáhozváltása útján kéri elrendelni, és a felperes tulajdoni illetőségének értékét hajlandó haladéktalanul megfizetni. A másodfokú bíróság — egyezően az elsőfokú bíróság álláspontjával — a természetbeni megosztást szintén nem találta keresztülvihetőnek, az alperesnek a magáhozváltásra vonatkozóan tett nyilatkozata folytán azonban a Legfelsőbb Bíróság 10. számú polgári kollégiumi állásfoglalására (PH 149. old.) hivatkozással az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az újabb eljárásban beszerzett szakvélemény szerint a peres felek közös tulajdonában álló ingatlan természetben nem osztható meg. Az elsőfokú bíróság erre is tekintettel ítéletével úgy szüntette meg a közös tulajdont, hogy a felperes tulajdoni illetőségét az alperes tulajdonába adta, s a felperest özvegyi haszonélvezeti joga telekkönyvi törlésének tűrésére kötelezte. A magáhozváltás összegét 21 600 Ft-ban állapította meg. Ebből 18 000 Ft a felperes tulajdoni illetőségének, 3600 Ft pedig haszonélvezeti jogának az értéke. A marasztalási összeg megállapításánál az elsőfokú bíróság figyelembe vette és elszámolta az alperesnek a házingatlannal kapcsolatos beruházási költségeit is. A felperest egyébként arra kötelezte, hogy az alperesnek fizessen 195 Ft perköltséget, az alperest pedig arra, hogy térítsen meg az államnak 648 Ft eljárási illetéket. A megyei bíróság az alperes által a felperesnek fizetendő összeget 25 200 Ft-ra, az alperes által az államnak térítendő illeték összegét pedig 756 Ft-ra felemelte. A marasztalás összegének a felemelése annak a következménye, hogy a másodfokú bíróság az alperesi beruházások értékének figyelembevételét mellőzte. A 25 200 Ft-ból 21 000 Ft a felperes tulajdoni illetőségének, 4200 Ft az özvegyi haszonélvezeti jogának az értéke. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 148. §-ának (2) bekezdése lehetőséget ad a közös tulajdonnak oly módon való megszüntetésére is, hogy a bíróság az egyik tulajdonostárs tulajdoni hányadát, tehát a közös tulajdon tárgya állagának egy részét megfelelő ellenérték fejében a másik tulajdonostárs tulajdonába adja. Nincs azonban mód arra, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetése címén valamelyik peres fél haszonélvezeti jogát — hozzájá71