Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

pereseket feljogosította: az alperes tulajdoni illetőségét 35 000 Ft-ért váltsák meg, s arra is feljogosította őket, hogy a megváltási összeg megfizetésének igazolása mellett az ítélet alapján a telekkönyvi hatóságnál tulajdonjoguk bejegyzését kérjék. Az alperest pedig arra kötelezte, hogy az ingatlant 1967. május 31-ig kiürítve bocsássa a felperesek birtokába, továbbá 15 nap alatt fizessen a felperesnek 1000 Ft perköltséget és rójon le 1000 Ft illetéket. A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 140. §-a szerint a tulajdonostárs jogosult a közös dolog birtoklására és használatára. Ebből folyik, hogy a közös tulajdon megszüntetése során a bentlakó tulajdonostárs nem jogcím nélküli használó, s a lakáshasználat szempontjából legalább annyi jogot kell a részére biztosítani, mint amennyivel az egyéb jogcímen bentlakó nem tulajdonos rendelkezik. Ezt fejezi ki a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma 10. sz. állásfoglalásának V. pontja. (PH 149. old.) Eszerint ha a közös tulajdonban álló házban lakó tulajdonostárs nem vállal kötelezettséget arra, hogy a közösségnek árverés útján való megszüntetése esetén a házból kiköltözik, akkor — kérelmére — a bíróságnak azt is ki kell mondania ítéletében, hogy az értékesítést olyan feltétellel kell megkísérelni, hogy ha a vevő a bentlakó tulajdonostárs részére megfelelő cserelakást ajánl fel, akkor köteles a bentlakó volt tulajdonostárs kiköltözni. Ennek a szempontnak akkor is érvényesülnie kell, ha a közös tulajdon megszüntetése megváltás útján történik. Az alperes a kiköltözésre nem vállalt kötelezettséget. A bíróság a peres feleket a lakás kiürítése és birtokbaadása kérdésében — a lehetőségek feltárása mellett — nem nyilatkoztatta meg, őket a Pp. 3. §-ának megfelelően e tekintetben jogaikra és kötelességeikre nézve nem világosította fel, az e vonatkozásban bizonyításra szoruló körülményeket nem tisztázta, és az ítéletben nem ennek megfelelően rendelkezett. Megalapozatlan a járásbíróság döntése a megváltási összeg megállapításának a kérdésében is. A 10. sz, kollégiumi állásfoglalás a IV. pontjában a Ptk. 148. §-ához olyan jogszabály értelmezést fűz, amely szerint a magáhozváltásnál a fizetendő vételárat a bíróságnak az ítéletben kell megállapítania. Ha olyan közös házról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs benne lakik, és kiköltözni a közösség megszüntetése esetére sem hajlandó, akkor ennek a körülménynek az értékre gyakorolt hatását megfelelően figyelembe kell venni. Ha csak méltánylandó körülmények mást nem indokolnak, akkor a saját bennlakása folytán előállt értékcsökkenés következményeit a bennlakónak kell viselnie mind a magáhozváltás folytán fizetendő ellenértéknek, mind az árverési vételár felosztása arányának a meghatározásánál. Meg sem kísérelte a járásbíróság annak a kérdésnek az elbírálását, hogy miként alakul a megváltási ár akkor, ha az alperes és családja továbbra is az ingatlan használatában marad. Ennek a kérdésnek a vizsgálatánál a méltányossági szempontokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Tisztázni kell, hogy az alperes és családja mióta lakik a perbeli ingatlanban, a felperesek mikor és milyen feltételek mellett szereztek tulajdonjogot és az esetleg jelentős egyéb körülményeket, és csak az66