Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

39. A telek jegyzökönyvekben feltüntetett „közös udvar" esetében nem szolgalmi jogról, hanem a közös tulajdonnak olyan sajátos formájáról van szó, amelynél a közös udvar valamely közös tulajdonban levő földterülethez kapcsolódóan több különálló, kizárólagos tulajdonban levő épülethez vagy több különálló, közös tulajdonban levő, de eltérő tulajdoni arányú épülethez tartozik. A közös udvaron fennálló közös tulajdon sajátosságából az következik, hogy ilyen esetekben a Ptk.-nak a közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell a sajátosságok figyelembevételével alkalmazni [Ptk. 139—149. §, 2/1960. (XII. 25.) IM sz. r. 134. § (2) bek.]. A kereseti előadás szerint a felperes a b-i 744. sz. tjkv-ben 16. hrsz. alatt felvett ingatlan tulajdonosa. Az ingatlannal hátszomszédos a b-i 130. sz. tjkv-ben 17. hrsz. alatt felvett ingatlan. Oldalszomszédosak a két előbb megjelölt ingatlannal a b-i 512. sz. tjkv-ben 18/A. hrsz. alatt felvett és a P. utca 48. szám alatt fekvő, illetőleg a 288. tjkv-ben 18/B. hrsz. alatt felvett s az M. utca 12. szám alatti ingatlanok. A négy ingatlan eredetileg a b-i 19., 20. és 85. sz. tjkv-ben volt felvéve azzal a bejegyzéssel, hogy valamennyi ingatlan udvara közös. Utóbb ezekből a telek jegyzőkönyvekből kerültek a kérdéses ingatlanok a jelenlegi telekjegyzőkönyvekbe. Amikor a b-i 19. sz. tjkv-ben 18. hrsz. alatti felvett ingatlant 18/A. és 18/B. hrsz. ingatlanokra megosztották, és új telekjegyzőkönyvekbe jegyezték át, az 512. sz. tjkv-ből a 18/A. hrsz. ingatlanra vonatkozóan — valamilyen okból — elmaradt a ,,közös udvar" megjelölés feltüntetése. Változatlanul feltüntették azonban a „közös udvar"-t a 744., a 130. és a 288. sz. tjkv-ben. Az említett négy ingatlan közötti kb. 2—3 széles sávot gyalogos átjáróként használták. Az átjáró a P. utcát az M. utcával köti össze. Ez az átjáró nyilvánvalóan a „közös udvar" maradványa. A felperes az átjáró megszüntetését kérte a keresetében, de csak a b-i 130. sz. tjkv-ben 17. sorsz. alatt felvett ingatlan tulajdonosai ellen, míg az oldalszomszédok, vagyis a 18/A. és 18/B. hrsz, ingatlanok tulajdonosaival szemben ilyen igényt nem támasztott. A járásbíróság a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét lényegében kizárólag útszolgalmi jog megszüntetésére irányuló keresetnek tekintette, és elutasító állásfoglalását azzal indokolta, hogy az M. utca és a P. utca között a peres felek ingatlanai mellett végig húzódó gyalogátjáró fenntartása továbbra is szükséges. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a b-i 130., valamint a 744. sz. tjkv-ben az „A" lapon 1. sorszám alatt „közös udvar"-ként feltüntetett bejegyzést mint telki szolgalmat megszüntette, és megállapította, hogy ezzel az eddigi gyalogátjáró megszűnt. Egyben feljogosította a másodfokú bíróság az ingatlanok tulajdonosait, hogy az ítélet alapján töröltessék a telekkönyvbe bejegyzett szolgalmi jogot. A „közös udvar" bejegyzést a másodfokú bíróság is telki szolgalomnak tekintette, és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ala57