Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

sége tárgyi alapon áll fenn, és az alól csak akkor mentesül, ha a (2) bekezdésben megjelölt kimentő okokat bizonyítani tudja. Az alperes arra hivatkozással kérte a felperes felülvizsgálati kérelmének az elutasítását, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta. Ezzel kapcsolatban azonban semmilyen bizonyítékot nem tudott megjelölni, de utalt arra, hogy az eddig lefolytatott eljárás során nem sikerült megállapítani azt, hogy a felperes férje milyen körülmények között került be a kemence melletti kamrába. Az alperesnek ez az előadása nem volt elfogadható. A rendőrségi eljárás során a rendőrség mindazokat a személyeket, akik a baleset időpontjában a helyszínen tartózkodtak, meghallgatta. Maga az alperes is meghallgatta dolgozóit, és a meghallgatásokból azt lehetett megállapítani, hogy a robbantás megkezdését jelző szirénajelzésre mind a felperes férje, mind munkatársa elhagyták a léghevítő rácskamrát, ahol dolgoztak. Oda csak azután tértek vissza, hogy a robbantás befejezését jelző sziréna jelzés elhangzott. P. S., aki a közvetlen közelben, két méterre tartózkodott a léghevítő rácskamrától, mindkét meghallgatása során egyezően adta elő, hogy a felperes férje és munkatársa a robbantás befejezése után elhangzott szirénajelzés után ment be a rácskamrába, kezdte meg a munkáját, és ezt követően rövidesen a rácskamra menynyezete leszakadt. A lefolytatott eljárás adataiból tehát azt lehetett megállapítani, hogy az alperes által elrendelt szabályokat a felperes férje megtartotta, és munkahelyére csak akkor ment vissza, amikor a robbantás befejezését jelezték. Tehát a balesettel kapcsolatban a felperes férje sem elháríthatatlan, sem pedig vétkes magatartást nem tanúsított. Nem volt elfogadható az alperesnek az a védekezése sem, hogy a balesetet működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta. Az alperesnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a robbantás nyomáshullámai a léghevítő rácskamra szerkezeti felépítésében esetleg változásokat idézhetnek elő. Ezért megfelelő intézkedéseket kellett volna tennie annak megállapítása végett, hogy a szerkezeti felépítésben nem történt-e valami baleseti veszélyt magában rejtő változás. Ez azzal is megelőzhető lett volna, ha nem hullámlemezeket alkalmaz, hanem megfelelő védőberendezést létesít a mennyezet esetleges leszakadásának elhárítására. Minthogy megvoltak azok a lehetőségek, amelyekkel az alperes a baleseti veszélyt elháríthatta volna, így alaptalanul hivatkozott az elháríthatatlanságra. A fentiek alapján a bíróság az alperesi vállalat teljes kártérítési felelősségét megállapította az Mt. 62. §-ában foglalt rendelkezések alapján. A 4/1967. (VI. 8.) MüM sz. rendelettel módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM sz. rendelet l/F. §-a alapján a dolgozó életének, testi épségének vagy egészségének a munkaviszony keretében történt megsértése esetén a vállalat a dolgozó — halála esetén hozzátartozói — teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmet, a dolgokban keletkezett károkat, valamint a sérelemmel kapcsolatos költségeket és kiadásokat köteles megtéríteni. Ugyanezen rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó halála esetén a vállalat a hozzátartozónak az elvesztett tartás erejéig köteles kártérítést fizetni, és a sérelem folytán felmerült indokolt költségeiket és kiadásaikat megtéríteni. 503