Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

Ki kell azonban emelni, hogy ez a rendelkezés az ingatlan árverése esetére a tulajdonszerzés tekintetében nem vonatkozik, de az árverésen vett ingatlant terhelő haszonélvezeti jog egyébként sem szűnik meg [Vht. 123. § (1) bek.]. A jelen esetben a felperes a vagyonelkobzást kimondó büntető ítélet, tehát hatósági határozat alapján az ingatlan tulajdonosává vált, az alperes haszonélvezeti joga azonban — ellenkező jogszabály hiányában — az ingatlanon változatlanul fennmaradt. A haszonélvezeti jog dologi hatályú jog, a tulajdonjogtól független, önálló jogosítvány, amelynek a törvényben meghatározott tartalmú gyakorlását a dolog mindenkori tulajdonosa — természetes vagy jogi személy — tűrni köteles. Az elsőfokú bíróságnak (és a felperesnek is) a Ptk. 170. és 171. §-aira történt utalása téves jogszabályértelmezés következménye. Az említett jogszabályi rendelkezések az állami szocialista tulajdon kezelésére vonatkoznak, vagyis a kezelő szerveknek a reájuk bízott állami tulajdonban álló vagyontárgyakkal kapcsolatos legfontosabb kötelességeit szabályozzák, de semmiképpen sem adnak alapot a haszonélvezeti jog megszüntetéséhez. Az eddigiekből nyilvánvaló az is, hogy a kereset megalapozatlan, és az ellenkező álláspont a büntető ítélet rendelkezéseinek a polgári per felhasználása útján való kiegészítését illetőleg pótlását jelentené. A büntetőbíróság mellékbüntetésként [Btk. 35. § (2) bek. 5. pont] vagyonelkobzást is alkalmazhat. A vagyonelkobzás terjedelmét a Btk. 56. §-a határozza meg, a vagyonelkobzás utólagos kiterjesztésére és az ezzel kapcsolatos eljárásra pedig a Be. 303. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezekből a jogszabályokból kétségtelen, hogy a vagyonelkobzásról akár az ítéletben, akár utólag, a büntetőbíróságnak kell rendelkeznie. A jelen esetben ilyen rendelkezés nincs, a büntetőbíróság az alperes haszonélvezetét nem vonta vagyonelkobzás alá. Ezt pedig polgári per útján pótolni — a kereset ugyanis lényegében ezt a célt kívánta elérni — nem lehet, a polgári perben eljáró bíróságnak erre nincs törvényes lehetősége. A kifejtettekre tekintettel az alperes fellebbezése alapos, a felperes keresete viszont megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak az alperest marasztaló ítéletét megváltoztatta, egyben a felperes keresetét elutasította. [Legf. Bír. Pf. I. 20 685/1969. sz., BH 1970/10. sz. 6530.] 30. A házhely-juttatásban részesült személy által végzett beruházások ellenértékét a juttatás megvonásával egyidejűleg a juttatást megvonó államigazgatási szervnek kell megtérítenie. A volt tulajdonos az utóbb értékesítésre került házhely új tulajdonosával nem kerül jogviszonyba. [Ptk. 120. §, 35/1957. (VI. 21.) Korm. sz. r., 29/1957. (VIII. 12.) PM sz. r. 9—10. §.] A felperes Á. község belterületén — házépítés céljára — juttatás jogcímén 392 •-öl terjedelmű házhelyet kapott. Á. község tanácsának végrehajtó bizottsága határozatával a juttatást visszavonta azzal az indokkal, hogy a felperes beépítési kötelezettségének nem tett eleget. 45