Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

delet 28. §-a kimondja, hogy a 27. §-ban meghatározott eljárási szabályok szerint kell elbírálni a bejelentőnek a bejelentést visszautasító végzés ellen benyújtott fellebbezését is. A bíróság azonban erre eljárása során nem volt figyelemmel. Az Országos Találmányi Hivatalnak a bíróság által helybenhagyott végzése indokolásában kiemelte, hogy a bejelentés hiányosságainak hozzá nem értés az oka, és a bejelentő nem volt hajlandó a megfelelő leírás kidolgozására szabadalmi ügyvivőt megbízni. Való, hogy a bejelentés vizsgálata során az Országos Találmányi Hivatal a bejelentőt hiánypótlásra, illetőleg megfelelő leírás és igénypontok benyújtására felhívta, amely felhívásnak a bejelentő megfelelően nem tett eleget, és olyan nyilatkozatot is tett, hogy szabadalmi ügyvivőt nem bíz meg. A bejelentő azonban a fellebbezésében azt adta elő, hogy szabadalmi ügyvivőnek adott megbízást, miért is az újabb meghallgatás révén lehetőség nyílhatott volna a fellebbezési eljárás során a korábban megállapított hiányosságok pótlására és a szabadalmaztatást gátló ok elhárítására. A szerkezeti rész tekintetében a bíróság az elutasítást azzal indokolta, hogy a szabadalom tárgyát az 1964. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállították, és ez újdonságrontó. Ez a megállapítás helytálló azért is, mert az 1963. október 28-án tett és jogerősen elutasított szabadalmi bejelentés az újabb, 1965. október 1-én beadott bejelentéssel kapcsolatba nem hozható. Egyébként is az 1964. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron történt közszemlére való kitétel első napjától a bejelentés megtételéig (1965. október 1.) hat hónapnál hosszabb idő telt el (1911. évi XI. tv. 1. §), és ezért az időleges oltalomra a szerkezeti rész tekintetében nem lehet jogszerűen hivatkozni. Az eljárás adatai szerint azonban bejelentés tárgya volt a kereteket összekötő ragasztóanyag (massza) és az impregnálóanyag előállítási eljárása is, amelyre a szerkezeti rész kiállítása az Szt. 3. §^a (1) bekezdésének 1. és 2. pontja szerint újdonságrontó nem lehet, mert a kérdéses eljárás-jellemzők nem voltak megismerhetők. Az előadottakból kitűnően megalapozatlan és törvénysértő a bíróságnak a végzése, amely az Országos Találmányi Hivatal elutasító végzését helybenhagyta. [P. törv. III. 20 363/1967. sz., BH 1968/8. sz. 5765.] cd) Védjegy* 17. í. A védjegybitorlás és a tisztességtelen versenynek minősülő utánzás elhatárolása. II. Védjegybitorlás esetén kártérítés megállapítása, eltiltás a jogsértéstől, hírlapi közzététel elrendelése és az elévülés kérdése [1921. évi XXII. tv. 7. §, 1923. évi V. tv. 9., 30. §, Ptk. 85., 324. §]. Az elsőfokú bíróság ítélete — annak megállapítása mellett, hogy az alperes a felperes tulajdonát alkotó belajstromozott „TUNGSRAM" szóvédjegyet 1760 darab rádiókészüléken jogosulatlanul alkalmazta, * 1970. július l-én az 1890. évi II. törvény és az 1921. évi XXII. törvény helyébe az 1969. évi IX. törvény lépett. 31