Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

iskoláit jeles eredménnyel végezte, és cipészmesterségét nyugdíjba meneteléig — tehát évtizedeken át — minden nehézség nélkül folytatta. Az orvosszakértői vélemény szerint az alperes elmebeli állapotában kóros elváltozás, értelmi hanyatlás nem észlelhető. Maga az orvosszakértő is kizárólag a „süketnémaságra" tekintettel állapította meg, hogy az alperes ügyeinek önálló vitelére csak korlátozottan'képes. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az alperes 74 éves, s ennek ellenére az orvosszakértő nála a „süketnémaságon" túlmenően egyéb — elmebeli állapotára kiható — kóros elváltozást nem észlelt. A járásbíróság tehát megalapozatlanul, törvénysértően helyezte az alperest cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá. A járásbíróság ítélete a fentieken túlmenően is megalapozatlan. Az orvosszakértő véleményében ugyanis arra utalt, hogy az alperesnél a megértési nehézségek miatt „részletesebb intellektus-vizsgálatot" nem tudott végezni. Az orvosszakértő nem is lehetett tehát abban a helyzetben, hogy a Ptk. 13. §-ának (2) bekezdésében írt, az alperesnél esetleg mégis fennálló, előrehaladott korával összefüggésbe hozható kóros elváltozásokat észlelhessen. A járásbíróságnak erre való tekintettel további szakértői vizsgálatot kellett volna elrendelnie, és az alperest speciális szakorvosi vizsgálatnak alávetnie, esetleg az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményét is ki kellett volna kérnie. [P. törv. IL 20 837/1969. sz., BH 1969/4. sz. 6373.] 6. A cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezést a gondnokság alá helyezendő személy testvére nem kérheti (Ptk. 16. §, Ptké. 8. §). A felperesek és az alperes testvérek. A felperesek keresetükben az alperes gondnokság alá helyezését kérték. Kérelmüket azzal indokolták, hogy édesanyjuk elhalálozása folytán hagyatéki eljárás van folyamatban, s az alperes abban örökösként érdekelt. Minthogy az alperes születésétől fogva gyenge szellemi képességű, ügyei önálló vitelére képtelen. A járásbíróság az alperes részére ügygondnokot rendelt ki, és az igazságügyi orvos szakvéleménye alapján az alperest ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptké. 8. §-a szerint a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezést a gondnokság alá helyezendő személy házastársa, egyeneságbeli rokona, a gyámhatóság és az ügyész kérheti. A felperesek az alperes testvérei, akik — a felhívott jogszabály rendelkezése folytán — a perindításra nem voltak jogosultak. [P. törv. II, 20 427/1969. sz., BH 1970/1. sz. 6297.] 7. A gondnokság alá helyezés iránt indított perben az orvosszákértő meghallgatását csak akkor lehet mellőzni, ha a rendelkezésre álló orvosi adatok és a bizonyítás egyéb eredménye alapján további orvosszakértői vizsgálat nélkül is kétségtelenül megállapítható, hogy az érintett személy elmeállapota vagy szellemi fogyatékossága miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányzik, illetve csökkent (Ptk. 13., 16. §, Pp. 177. §). 18