Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

felperesek a per megindítása előtt felhívták az alperest, hogy a tulajdonjoguk telekkönyvi bejegyzésére alkalmas okiratot írjon alá, és ebből a célból részére egy tervezetet küldtek meg. Az alperes ennek aláírását megtagadta, és a tervezetet a felpereseknek visszaküldte. A felperesek keresetükben az alperest annak tűrésére kérték kötelezni, hogy a nevén álló ingatlanilletőség tulajdonjoga telekkönyvileg javukra bejegyeztessék. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Indokolása szerint a 27/1959. (V. 7.) Korm. sz. rendelet 6. §-ának (4) bekezdése értelmében a felperesek által megvett ingatlanilletőséget a kölcsöntartozás fennállásának idejére, legalább azonban 5 évig, elidegenítési és terhelési tilalom terhelte, és a 6. § (5) bekezdése szerint az e tilalom ellenére kötött adásvételi szerződés semmis. A szerződéskötéskor az elidegenítési és terhelési tilalom fennállott, a semmis szerződést pedig nem teszi érvényessé az, hogy a járási tanács vb. és az OTP az elidegenítéshez utólag hozzájárult, mert a jogszabály előzetes hozzájárulást kíván meg. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, lényegében helyes indokai alapján azzal a kiegészítéssel, hogy az adásvételi szerződést a Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése alapján is semmisnek minősítette. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Ptk. 114. §-ának (1) bekezdését a 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rendelet 65, §-ának (4) bekezdésével összhangban kell alkalmazni. Ez utóbbi szerint elidegenítési és terhelési tilalom esetén szerződésen alapuló további jogok telekkönyvi bejegyzését el lehet rendelni, ha a tilalom jogosultja a bejegyzéshez hozzájárult. A jogosultak ezt a hozzájárulásukat megadták. Az adott esetben a jogvita eldöntése a 27/1959. (V. 7.) Korm. sz. rendelet 6. §-a (4) és (5) bekezdésének a helyes értelmezésén múlik. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem kizárt, hogy az OTP-n kívül az elidegenítési és terhelési tilalom másik jogosultja is — a járási tanács végrehajtó bizottsága — utólag, tehát a szerződés megkötése, elkészítése után adja meg hozzájárulását az adásvételi jogügylet létrejöttéhez (Ptk. 215. §), annál is inkább, mert hozzájárulását a jogosult a szerződés teljes tartalmának ismeretében adhatja meg. A hozzájárulás megtörténtével — eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában — a szerződés megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. Ez a jogértelmezés felel meg annak a célnak is, amelyet a szóban forgó elidegenítési és terhelési tilalom feloldását jelentő hatósági hozzájárulás szolgálni kíván, a spekulációs törekvések visszaszorítását. A járási tanács vb. elnöke viszont az 1968. április 9-én kelt határozatával hozzájárult ahhoz, hogy a felperesek a bemutatott eredeti adásvételi szerződés alapján az alperes ingatlan-illetőségét megvásárolják, illetőleg, hogy azt az alperes eladja. Az OTP fiókja az 1968. március 26-án kelt nyilatkozatában pedig ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy az alperes az ingatlanilletőséget a felpereseknek eladja, és hozzájárult ahhoz is, hogy a vételárhátralékból még fennálló tartozást a felperesek átvállalják. Ezekre figyelemmel a felperesek keresetét az ügyben eljárt 150