Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

lyezésétől függő hatállyal a perbeli ingatlanra a tulajdonjogot egészében a maga javára jegyeztethesse be, és az ítélet alapján a szerződés hatósági jóváhagyását kizárólagosan kérhesse, nem engedélyezés esetén pedig az eredeti állapot visszaállítása során az ebből származó összes jogot saját javára gyakorolhassa. A kereset jogalapjaként a felperes azt adta elő, hogy az alperes nem gondoskodott róla, és meg is akarta mérgezni. Ennek megfelelően az alperesnek juttatott ingatlan-illetőséget tévedés, kölcsönös téves feltevés és az élettársi közös vagyon megosztása címén j ogosult visszakövetelni. A járásbíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. Az ítélet indokolása szerint a felperes részéről az alperes javára ajándékozás történt, melyet a felperes a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján tévedés címén jogosult volt megtámadni. Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a perbeli adásvételi szerződés hatósági jóváhagyásra szorul, és ez eddig még nem történt meg. A hatósági határozat meghozatala előtt pedig nem lehet szó végleges ügyletről, mert a jóváhagyás megtagadása esetén az egész ügylet, ideértve a felek egymásközti viszonyában létrejött ajándékozási szerződést is, érvénytelen lesz. A felperes keresete erre tekintettel idő előtti; a felek ügyletének érvényessége a hatósági jóváhagyás hiánya miatt ez idő szerint még nem állapítható meg. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperes az ajándékozási szerződést az ügylet jóváhagyása esetén is az eddigiek alapján sikerrel aligha támadhatja. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság — bár az alkalmazott jogszabályt ítéletének indokolásában nem jelölte meg [Pp. 221. § (2) bek.] — az álláspontját nyilvánvalóan a Ptk. 215. §-ára alapította. A most említett szakasz (1) bekezdése értelmében, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a hatóság a jóváhagyás felől nem nyilatkozik. Az idézett rendelkezés szerint tehát a harmadk személy beleegyezéséig vagy a hatósági jóváhagyás megtörténtéig valóban nem jön létre a szerződés, a felek szerződési nyilatkozatához azonban már ebben a helyzetben is az a lényeges joghatás fűződik, hogy nyilatkozatukhoz való kötöttségüktől csak az ott meghatározott esetben szabadulhatnak. Ha tehát a szerződési nyilatkozatuk már a beleegyezés vagy jóváhagyás megtörténte előtt is köti őket, nem lehet megtagadni e nyilatkozat megtámadásához való jogukat sem. A szerződési akarat hibája — amelynek orvoslására a megtámadás szolgál — ebben a függő helyzetben éppúgy fennállhat, mint a már létrejött szerződés esetében. A megtámadás pedig éppen a joghatást eredményező szerződési nyilatkozat akarati hibáinak orvoslását szolgálja. E jog sikeres érvényesítése a Ptk. 215. §-a alá eső esetekben azt eredményezheti, hogy érvényes szerződési nyilatkozat hiányában a beleegyezésre vagy jóváhagyásra már nem is lesz szükség, 148