Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

amikor az alperes az ingatlan tulajdonjogáról, a föld fekvéséről és az adásvételi szerződésről tudomást szerzett, kijelentette, hogy a szerződést nem ismeri el, és az ingatlan átengedésére és a bérleti díj megfizetésére szólította fel a felperest (az alperes 1965. december 23-i levele). Amikor pedig az ingatlan tulajdonjoga kérdésének rendezése a felperesnek erre irányuló keresete alapján a bíróság elé került, és a jóváhagyás kérdése a pervita elbírálásának előkérdésévé vált, az elsőfokú bíróság az eljárás felfüggesztése mellett valóban felhívta a felperest a jóváhagyás beszerzésére, illetőleg az ezzel kapcsolatos államigazgatási eljárás megindítására. Ennek elmulasztása azonban a felperes szempontjából jogvesztést nem jelent, illetőleg a peralatt álló jogvita elbírálásánál nincs ügydöntő jelentősége. A felperes ugyanis eljárt az illetékes mezőgazdasági osztálynál, ott azonban — miután a felperes a jogban járatlan és ügyvéd nem képviselte — nyilván nem megfelelően terjesztette elő az ügyállást és a szükséges kérelmet. így fordulhatott elő, hogy a felperest igényével a bírósághoz visszautasították. Ilyen helyzetben a bíróságnak kellett volna pervezető tevékenysége keretében a szerződés jóváhagyása tárgyában hozandó határozat kieszközlése kérdésében az államigazgatási szervekkel érintkezésbe lépnie, és döntése előtt az államigazgatási határozatot bevárnia. A felperes mint élethivatásszerűen földműveléssel foglalkozó személy az ingatlant 1957. évben írásbeli szerződéssel megvásárolta, a vételárat részben az eladónak, részben a jogutódjának rövid időn belül kifizette, az ingatlant azóta is sajátjaként használja, s a tulajdonjog rendezése iránt indított perben az államigazgatási hatóság az 1957. évi 10. sz. tvrben előírt jóváhagyást a szerződéshez megadta. Szemben a másodfokú bíróság ítéletében kifejtett állásponttal, a Ptk. 215. §-a értelmében a szerződő feleknek a szerződési kötöttsége mindaddig fennállott, amíg az államigazgatási hatóság a jóváhagyást meg nem adta, mert egyik szerződő fél sem közölt a másik féllel olyan megfelelő határidőt, amely a hatósági jóváhagyás megszerzésére szolgált, A szerződési kötöttség fennállása alatt adott hatósági jóváhagyással pedig a szerződés érvényesen létrejött, és ezzel megnyílt a felperesnek a joga arra, hogy az alperestől a jogelődje által kötött szerződés alapján a tulajdonjog bejegyzésére alkalmas nyilatkozat kiadását kérje. [P. törv. I. 20 221/1969. sz., BH 1969/12. sz., 6263.] 104. Ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötése, annak illetékkiszabás végett történt bemutatása és a vagyonátruházási illeték kifizetése nem alapozza meg az ingatlanra érvényesített tulajdoni igényt akkor, ha az ingatlan elidegenítéséhez közgyűlési jóváhagyásra és hatósági hozzájárulásra lett volna szükség, ez azonban nem történt meg (Ptk. 215. §, 117. §). A felperes keresetében előadta, hogy az 1941. október 8. és 1941. október 29. napján kelt kétrendbeli adásvételi szerződéssel megvásárolt az Országos Középiskolai Tanáregyesülettől Balatonfenyvesen több parcellából álló, telekkönyvszerűleg megjelölt, összesen 583 négyszögöl területű ingatlant. A vételárat kifizette, illetékkiszabás céljából mindkét szerződést bemutatta, és a vagyonátruházási illetéket is megfizette. A 145