Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968-1970 (Budapest, 1972)

resetet az eljárás során akként módosította, hogy az 50 Ft-os •-ölenkénti kisajátítási kártalanítási összeg iránti keresetét 400 •J-öl tekintetében tartotta fenn, a további 41 •~öl terület után •-ölenként 15 Ft-ban kérte megállapítani a kártalanítást. Kérte továbbá az alperest az 1966. év őszén a területre beruházott egyéb költség címén (trágyázás, szuperfoszfát, kálisó stb.) 797 Ft megfizetésére is kötelezni. A per anyagához az eljárás során csatolták a járásbíróság előtt 1965. évben ugyancsak kisajátítási kártalanítás tárgyában folyamatban volt ügy iratait. E peres iratokból kitűnően N. S. akkor LII. r. felperesként járt el. A per alapjául az szolgált, hogy a városi tanács vb. igazgatási osztálya 1965. július 19-én kelt határozatával — amely 1965. augusztus 31. napjával emelkedett jogerőre — kisajátítást rendelt el N. S. terhére 802 •-öl területre. A járásbíróság — a IV. r. felperes vonatkozásában fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett — ítéletével N. S. IV. r. felperes keresetét elutasította. A bíróság a kisajátított ingatlanok •-ölenkénti értékét 40 Ft-ban állapította meg. Az ítélet indokolásából kitűnően azonban azért utasította el a bíróság a IV. r. felperes keresetét, mert a 10 éven belül történő kisajátítások esetén a kisajátított részeket össze kell számítani, és csak az így keletkezendő összes területből lehet egy esetben 400 •-ölig felemelt kártalanítást meghatározni. így a bíróság álláspontja szerint •-ölenként az egész terület után csak 15 Ftban állapítható meg a kártalanítási összeg. A bíróság megállapíthatónak találta ugyan az 1966. év őszén végzett ráfordításnak 797 Ft-ot kitevő ellenértékét, álláspontja szerint azonban az alperes •-ölenként 35 Ft-jával olyan összeget fizetett a kisajátított 441 •-öl ingatlanért, amely végül is a IV. r. felperes keresetének teljes elutasítását eredményezte. A törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma 909. sz. (új szám PK 14. PH 161. old.) állásfoglalásának (BH 1967. évi 7. sz.) f) pontja szerint az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet (a továbbiakban: Kr.) „20. §-ának alkalmazása során a tíz éven belül több részletben történő kisajátítás esetében csak azokat a különkülön kisajátított részeket lehet a 400 •-öl számításához összeadni, amelyeket 1965. október 1. napja után sajátítottak ki". Nem terjed tehát ki ez az összevonás az 1965. október 1. napja előtt kisajátított ingatlanokra, mert más elveken nyugvó, korábbi jogszabályon alapuló kártalanítás figyelembevétele nem felelne meg az új jogszabály jogpolitikai céljának. Az 1965. október 1. napja előtt és után történt kisajátított területek összeadása arra a tarthatatlan eredményre vezetne, hogy a korábbi jogszabály amúgy is alacsonyabb irányárai alapján történt kártalanítás ellenére a Kr. 17. §-a szerint járó kártalanítás összege tovább csökkenne. Ezekre figyelemmel a IV. r. felperest jogszerűen megilleti a járásbíróság által megállapított •-ölenkénti 40 Ft 400 Q-öl terület után, a további 41 •-öl terület után pedig •-ölenként 15 Ft, vagyis 400 Q-öl után 16 000 Ft és 41 •-öl után 615 Ft Összesen: 16 615 Ft 111