Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

mértékben korlátozott, ami nyilván befolyásolja a kisajátított épület értékét is. Nem lehet azonban az értéket befolyásoló további tényezőként figyelembe venni azt, hogy a lakásban a tulajdonos maga lakik-e, vagy azt bérbeadás útján hasznosítja. Ez következik az említett jogszabálynak abból a rendelkezéséből, amely a tanácsi (illetőleg szabad) rendelkezési jogot csak a tulajdonos által lakott épületnél tekinti az értéket befolyásoló tényezőnek. De következik abból is, hogy ha a kisajátított épületben bérlő lakik, a tanácsi (illetőleg szabad) rendelkezési jognak nem is lehet az értéket befolyásoló hatása, mert a Kr. 29. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 39. §-ának (2) bekezdése értelmében a bérlőt minden esetben egyformán illeti meg cserelakás, illetőleg pénzbeli kártalanítás. Ebből viszont következik az is, hogy ha a tanácsi (illetőleg szabad) rendelkezési jognak csak a tulajdonos által lakott épület esetében lehet az értéket befolyásoló szerepe, akkor nincs az értéket befolyásoló további hatása annak, hogy a tulajdonos a lakást nem hasznosította bérbeadás útján. [PK 914. sz., BH 1967/7. sz.] 54. A tulajdonos az általa lakott épület kisajátítása esetében nem tarthat igényt a házadó és a cserelakás bére között mutatkozó különbözetre. A házadómentesség, illetőleg házadókedvezmény azonban az 1/1965. (VII. 24.) PM—ÍM sz. rendelet 28. §-ának (1) bekezdése alapján az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők körében figyelembe vehető. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 45. §-a szerint egyes költségek címén meg kell téríteni — többek között — a kisajátított és az azonos minőségű cserelakás (cserehelyiség) bére közötti legfeljebb ötévi különbözetet. E jogszabály a kimerítően felsorolt egyéb esetek mellett „más hasonló igazolt költségek" megtérítéséről rendelkezik. A kisajátított épület után fizetett házadó és a cserelakás (cserehelyiség) bére közötti különbözet sem a tételesen felsorolt esetek, sem a „más hasonló igazolt költségek" fogalma alá nem vonható. A jogszabály csak a bérlő részére biztosítja azt a jogot, hogy a kisajátított épületben volt lakása és a cserelakás bére közötti különbözetet — legfeljebb ötévi időtartamra — igényelhesse. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a bérlő, aki a kisajátítás folytán veszti el korábbi bérleti jogát, ne legyen kénytelen átmenetileg a bérkülönbözetből eredő hátrányt viselni. A tulajdonos viszont ilyen hátrányt nem szenved, mert ő a kisajátított épületért kapott pénzbeli kártalanítás és a cserelakás révén teljes kártalanításhoz jut. Ha cserelakásra nem tartana igényt és a kártalanítás összegét újabb lakóház szerzésére fordítaná, ilyen jellegű hátrányról nem lehetne szó, de nem tarthatna igényt az adó és a bérösszeg különbözetére akkor sem, ha maga létesítene bérleti jogviszonyt. Mindez azonban nem akadálya annak, hogy a bíróság a kisajátított épület teljes vagy részleges házadómentességét az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők között ne értékelhesse. [PK 915. sz., BH 1967/7. sz.] 55. Az 1U965. (VII. 24.) PM—ÍM számú rendelet (a továbbiakban: Kr.) 29. §-ának (1) bekezdése alapján lakottság címén a lakásügyi jog76