Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

i) Kisajátítás 45. A kisajátítási kártalanítási összeg megállapításánál mindazokban az esetekben, amikor az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet irányárakat állapít meg, a rendeletben, illetőleg mellékleteiben megha­tározott irányárakból kell kiindulni. A kártalanítási összeg megállapítá­sánál a forgalmi értéknek is jelentősége van, ezért — ha a valóságos érték megállapítása céljából szükséges — a forgalmi értéket is fel kell deríteni. A Ptk. 172. §-ának (2) bekezdése szerint a kisajátított dologért érté­kének megfelelő kártalanítás jár. Azonos rendelkezést tartalmaz az 1965. évi 15. számú tvr. 13. §-ának (1) bekezdése is. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) 40. §-a általában meghatározza azokat a dolgokat, azok alkotórészeit, tartozé­kait stb., amelyekért kártalanítás jár. Mezőgazdasági művelés alatt álló föld kisajátítása esetében meg kell téríteni a föld értékét (R. 41. §). A kisajátított telek értékét, az ott kiemelt szempontok szerint irány­árak alapján kell megállapítani (R. 42. §). A lakó- és gazdasági épületek értékének meghatározásához meg kell állapítani az újraelőállítási költséget, s azt csökkenteni kell az épület műszaki állapotát és élettartamától függő avulását kifejező tényezővel; az így kiszámított értéket kell az épület értékét befolyásoló egyéb té­nyezők alapján módosítani (R. 43. §). Értékveszteség és egyes költségek címén megállapítandó kártalanítás­ra az R. 44. és 45. §-a tartalmaz rendelkezéseket. Bármely címen járó kártalanításra vonatkozóan mondja az R. 48. §-a, hogy a kártalanítás részletes szabályait és az irányárakat a pénzügy­miniszter és az igazságügyminiszter — az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben — rendelettel álla­pítja meg. A kártalanítási összeg megállapításánál mindazokban az esetekben, amikor az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM számú rendelet (a továbbiakban: Kr.) irányárakat állapít meg, az irányárakból kell kiindulni. Az R. 62. §-ának (4) bekezdése értelmében azonban az irányárak — ha jogsza­bály másként nem rendelkezik — a bíróságot nem kötik. Az irányárak alapján megállapítható érték meghatározásánál a föld értékét növelő, illetőleg csökkentő tényezőket a Kr. 5. §-a, a telek érté­két befolyásoló (egyéb) tényezőket a 22. §-a, az épület értékét befolyá­soló (egyéb) tényezőket a 28. §-a példálózva sorolja fel, tehát nem zárja ki további tényezők, közöttük a forgalmi áralakulás figyelembevételét. E rendelkezésekből következik, hogy az egyenértékűség elvének (Ptk. 201. §) — a jogszabály keretei között — a kisajátítási kártalanítás kö­rében is érvényesülnie kell. Ehhez képest a megfelelő érték megállapítá­sánál a forgalmi érték nem közömbös tényező. Nem mellőzhető tehát a forgalmi érték vizsgálata. Minthogy azonban a forgalmi értéket nem ritkán esetleges konjunkturális körülmények befolyásolják, a vizsgáló­dásnak ki kell terjednie a forgalmi áralakulás okaira is. Forgalmi érték megállapításáról természetesen csak akkor lehet szó, ha az konkrét for­5 Polgári Jogi Döntvénytár 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom