Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

mindegyik fél viseli a saját költségét. Az ettől való eltérés főleg akkor indokolt, ha erre a felek magatartása okot ad. A sérelmezett végzések alapjául szolgált perben hozott ítéletben mindkét fokú bíróság alkalmazta ezeket a szempontokat, és úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viselje a saját költségét, éspedig az illeték és az állam által előlegezett költségek vonatkozásában is. Ezeknek a szempontoknak azonban a jogerős ítélet meghozatalát követően is érvényesülniük kell, tehát akkor is, amikor arra kerül sor, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a bíróság által meghatározott módja megvalósuljon. Törvényt sértett ezért az ügyben eljárt mindkét fokú bíróság, amikor az adott esetben a Vht. 27. §-ának (1) bekezdésére utalással határozott az eljárási költség viselése tárgyában, holott közös tulajdon árverés útján való megszüntetése során nincs szó végrehajtást kérő és adós viszonylatáról. Ilyenkor az ítélet foganatosítását (az árverésnek az ítéletben meghatározott feltételekkel való megtartását) mindegyik fél szorgalmazhatja a közösség megszüntetése érdekében, tehát az árverés költségterheire is a PK 824. sz. állásfoglalás VlII/gJ pontjában megjelölt elvet kell alkalmazni. Ideértendő az is, hogy valamelyik fél magatartása indokolhatja az ő külön megterhelését. Ez azonban ezúttal nem forog fenn. Ehhez képest törvénysértő volt, hogy a bíróság az alperest a felperes által le nem rótt illeték teljes egészében történő megfizetésére kötelezte, holott őt mint felerészbeni tulajdonost annak csak fele terhelheti. Az elmondottakból következik, hogy — mivel az árverés kérése a jogerős ítélet szükségszerű következménye, és az lényegében mindkét fél érdekét szolgálja, s a jogvita végleges lezárását segítheti elő — mindegyik félnek magának kell viselnie a saját felmerült költségét, és csak az eljárási illeték az, amely a feleket egyenlő arányban terheli. Mivel a felperes teljes költségmentességet élvez, így csak az alperes kötelezhető a felmerült eljárási illeték (960 Ft) őt terhelő V2 részének — 480 Ft-nak — a megfizetésére. [P. törv. I. 20 247/1967. sz., BH 1967/8. sz. 5396.] h) Haszonélvezet és használat 43. A haszonélvező halála után a vele hosszabb ideig együtt lakott unoka jogosult a lakásban bérfizetési kötelezettség mellett bennmaradni [Ptk. 140—145., 155. §, 35/1956. (IX. 30.) MT sz. r. 31. §, PK 787/R. 31. § sz.]. A két szobából és mellékhelyiségekből álló kertes házingatlan V2—V2 arányban a felperes és az I. r. alperes — testvérek — tulajdona. E házingatlan haszonélvezeti joga a felperes és az I. r. alperes édesanyját illette meg az 1964. június 27. napján bekövetkezett haláláig. A házingatlan egyik utcai szobájában bérlő lakott, míg a másik utcai szobát és a mellékhelyiségeket az egész kerttel együtt — özvegyi haszonélvezeti joga alapján — a felperes és az I. r. alperes édesanyja használta, aki 1961-ben lakásába fogadta unokáját — az I. r. alperes fiát —, valamint annak feleségét, a II—III. r. alpereseket. 61