Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

káltató a betegségből vagy balesetből származott biztosítási szolgáltatások költségeit a biztosítási szervnek akkor köteles megtéríteni, ha ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést nem foganatosította. Helytálló a járásbíróságnak az a megállapítása, hogy T. L-né balesete, amellyel kapcsolatban felmerült biztosítási szolgáltatások megtérítését igényli az alperes, a felperes megbízottainak óvórendszabályt sértő eljárása folytán következett be. A törvényességi óvás a jogerős ítéletnek ezt a megállapítását nem is érinti. Az óvórendszabály-sértés objektív jellegű, és megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító óvórendszabályt nem foganatosította. Ha ezzel összefüggésben üzemi baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy a baleset bekövetkezésében maga a baleseti sérült is közrehatott. A munkáltató csak akkor mentesül a megtérítési kötelezettség alól, ha a baleset kizárólag a baleseti sérült magatartása folytán következett be, tehát a munkáltató, illetőleg a megbízottja balesetelhárító óvórendszabályt nem sértett meg. Minthogy az adott esetben a bíróság a felperes terhére óvórendszabály foganatosításának az elmulasztását megállapította, nincs jelentősége annak, hogy a baleset bekövetkezésében a baleseti sérült is közrehatott. Ennélfogva kármegosztás alkalmazására sor sem kerülhetett volna. Az előadottak szerint az alperes megtérítési követelése teljes egészében jogszerű. Jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság, midőn a felperes keresetének részben helyt adva kármegosztást alkalmazott, s az alperes által kibocsátott^fizetési meghagyást 5491,50 Ft-ot meghaladó részében hatályon kívül helyezte. [P. törv. IV. 21 107/1965. sz., BH 1966/6. sz. 4912.] 377. A társadalombiztosítási szervnek a betegségi biztosításon alapuló és a munkáltatóval szemben fennálló megtérítési igényét a baleseti sérült közreható hibája nem csökkenti [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 98. §]. B. M. a felperes dolgozója 1964. február 15-én a munkahelyén üzemi balesetet szenvedett. Nevezett mint darukötöző dolgozott. Munka végzése közben több betongerendának a csilléről a darura akasztása után munkatársával együtt a rakodási helyre ment, hogy ott a szükséges aládeszkázást elvégezze. Eközben a darukezelő a darut a rakodási helyre irányította, és a darura kötözött mozgásban levő betongerendák a rakodási helyen tartózkodó B. M.-t meglökték, aki onnan egyensúlyát vesztve leugrott, és sérüléseket szenvedett. B. M. sérülése folytán az alperes összesen 6723 Ft összegű segélyezési költséget fizetett ki, amelynek megtérítése végett a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-a alapján fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen, mert sem a sérült, sem a darukezelő nem tartotta be a kötelező rendelkezéseket. A felperes keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Az volt az álláspontja, hogy megbízottjának minősülő munkavállalója nem követett el olyan mulasztást, amelyért felelőssége megállapítható volna. 33* 515