Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

sérült mulasztotta el, s így a balesetet kizárólag maga okozta [71/1955. (XII. 31.) MT sz. r. 98. §, Rny. 94. §]* T. Ty.és T. M. a felperesi termelőszövetkezet tagjai fogatosi munkakörben dolgoztak. A takarmányozással kapcsolatban az istállóban 1965. április 15-én már a kora reggeli órákban vitatkoztak egymással. Majd midőn a délutáni órákban a külső munkájukból visszatértek, az istállóban összetalálkoztak, és ismét vitatkozni kezdtek. A vita során T. M. T. Gy.-t arcul ütötte, majd feltaszította, lenyomta az istálló cement padozatára, a tarkóját többször a cementpadlóhoz ütötte, és a haját húzogatta. A földön hanyatt fekvő T. Gy. igyekezett magától eltávolítani T. M.-t, akit e közben a bal szeme tájékán megütött. Az ütés következtében T. M. szemüvegének a szára eltörött, belefúródott a bal szemébe, a szemgolyót megroncsolta, úgyhogy azt a kórházban el kellett távolítani. A járásbíróság T. Gy.-t a súlyos testi sértés miatt ellene emelt vád alól jogos védelem okából felmentette. Az üzemi baleset folytán az alperes T. M.-t 1822 Ft összegű társadalombiztosítási szolgáltatásban részesítette és nevezettnek 1966. április 1-től havi 90 Ft baleseti járadékot folyósít. Az alperes a segélyezési költség és a baleseti járadék megtérítésére a 71/1955. (XII. 31.) MT sz. rendelet 98. §-a és a 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 94. §-a alapján fizetési meghagyással kötelezte a felperest, mert T. M. balesete az Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály (ABEO) 15. pontja szerinti óvórendszabály megsértése folytán következett be. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét — amely az alperes által kibocsátott fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányult — elutasította. Az volt az álláspontja, hogy a-felperes az ABEO 15. pontjának azt a rendelkezését, amely szerint az üzem területén játék, fegyelmezetlen viselkedés vagy a munkatársaknak munka közben bármilyen módon való zavarása tilos, megszegte, és így a felperes megtérítési kötelezettsége fennáll. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az ABEO 15. pontja azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az üzem területén játék, fegyelmezetlen viselkedés vagy a munkatársaknak munka közben bármilyen módon való zavarása, figyelmüknek a munkától való elvonása tilos. Az óvórendszabály rendelkezéseinek a megtartása minden munkáltatóra és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre is kötelező. Az ABEO 4. pontja pedig azt is előírja, hogy a dolgozók az óvórendszabály reájuk vonatkozó előírásait kötelesek betartani és mindent megtenni a saját dolgozótársaik épségének, egészségének megóvása érdekében. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 849/5. sz. állásfoglalásában kifejtett jogértelmezés szerint az óvórendszabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta be, és ha ennek folytán — ezzel okozati összefüggésben — üzemi baleset tör* A döntés a 30/1966. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet 87. §-ában foglaltaknak megfelel. 33 Polgári Jogi Döntvénytár 523