Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

351. Termelőszövetkezeti főkönyvelő munkabér-követelésével kap­csolatos vita nem tartozik bírósági hatáskörbe. — Keresetlevél áttétele a munkaügyi döntőbizottsághoz [Mt. 141., 142. §, 145. § (2) bek., Mt V 247. § (3) bek., Pp. 129. §]. Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet — amelyben a felperes mint az alperesi termelőszövetkezet volt főkönyvelője munkabér-követelést ér­vényesít — a Pp. 129. §-a alapján áttette a munkaügyi döntőbizottság­hoz, mert a követelés elbírálására az Mt. 142. §-ának (1) bekezdése értel­mében a munkaügyi döntőbizottságnak van hatásköre. Az elsőfokú bíróság végzése ellen fellebbező felperes az Mt. V. 247. §-ának (3) bekezdésére hivatkozott, amely a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet munkaviszonyban álló magasabb vezető állású dolgozója számá­ra lehetővé teszi, hogy munkaügyi vitáját közvetlenül a járásbíróságnál terjessze elő. A felperes fellebbezése alaptalan. Az Mt. V. 247. §-ának (3) bekezdése a felperes által idézett rendelkezésében utal az Mt. 145. §-ára, ami annyit jelent, hogy a termelőszövetkezet magasabb vezető ál­lású dolgozója is csak azokban a munkaügyi vitákban fordulhat közvet­lenül a járásbírósághoz, amelyekben az Mt. 145. §-ának (2) bekezdése bírósági hatáskört biztosít a munkaügyi döntőbizottság határozatával szemben. A keresetben érvényesített követelés azonban nem vonható az Mt. 145. §-a (2) bekezdésének a)—c) pontjai alá, következésképpen annak elbírálása bíróság elé nem vihető, hanem az elsőfokú bíróság végzésé­ben felhívott jogszabályi rendelkezés értelmében a munkaügyi döntő­bizottság jár el. Az elsőfokú bíróság sérelmezett végzése tehát a törvényes rendelke­zéseknek megfelel. [Szegedi Megyei Bíróság Pf. II. 20 596/1966. sz., BE 1966/9. sz. 5013.] 352. Ha a dolgozó a munkáltatója személygépkocsiját fondorlatos mó­don jogtalanul veszi igénybe, s a használat közben munkáltatójának kárt okoz, az ebből eredő vita munkaügyi vitának minősül, az ilyen vitát csak a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések szerint lehet a bíróság elé vinni (Mt. 141., 142., 145. §). Az alperesek a felperes alkalmazásában állottak, éspedig az I. r. alpe­res mint motorszerelő, a II. r. alperes pedig mint osztályvezető. Egy va­sárnapi napon — miután különböző helyeken szeszes italt fogyasztottak — elhatározták, hogy két nőismerősükkel együtt gépkocsin elmennek a búcsúba. Erre a célra a felperes személygépkocsiját kívánták igény­be venni. Minthogy ennek akadálya volt, abban állapodtak meg, hogy az I. r. alperes valami ürüggyel a telepről a gépkocsit kihozza. Ezért az I. r. alperes egyedül ment a felperes központi telepére — míg a II. r. alperes mintegy 200 méter távolságra várakozott —, s a felperes sze­mélygépkocsiját a telepről valótlan indokkal kihozta. A gépkocsin az alperesek két nőismerősükkel együtt a búcsúba mentek, ahol folytat­ták az italozást, és csak hajnali 2—3 óra körül indultak vissza V.-re. A gépkocsit az I. r. alperes vezette, aki ittas állapota miatt elvesztette az uralmat a gépkocsi fölött, és az egyik kanyarban az úttest mellett levő árokba hajtott. 488

Next

/
Oldalképek
Tartalom