Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

minősül munkaügyi vitának, ezért a munkaügyi döntőbizottságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre. A határozat indokolása azt a megjegyzést is tartalmazza, hogy a „panasz elévült". A megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében állást foglalt akként, hogy a vállalat és ipari tanulója között sajátos jogviszony jön létre. E jogviszony a munkáltató és az ipari tanuló között olyan sajátos tanítótanulói jellegű viszonyt foglal magában, amelynek az a döntő eleme, hogy az ipari tanuló az adott szakmát részben iskolai tanulmányok, részben gyakorlati munka során elsajátítsa. A jogviszonyban a tanulási célt szolgáló elemek vannak túlsúlyban. A vállalat és az ipari tanulója közötti jogviszonyt ezért nem lehet munkaviszonynak, az e jogviszonyból eredő vitát pedig munkaügyi vitának tekinteni, annak ellenére, hogy anyagi jogi vonatkozásban egyes kérdéseket a Munka Törvénykönyve szabályoz. A vállalat és az ipari tanulója között az ipari tanulói jogviszonyból eredően keletkezett vita eldöntése tehát — ellenkező tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányában — bírósági hatáskörbe tartozik. A törvényességi óvás csak az ipari tanulói jogviszony alapján érvényesített követelésre vonatkozó első- és másodfokú végzéseket érintette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését, a járásbíróság végzésére is kiterjedően az ipari tanulói jogviszonnyal kapcsolatban érvényesített kereseti követelés tekintetében hatályon kívül helyezte, és e részben a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [P. törv. IV. 20 833/1966. sz., BH 1967/10. sz. 5475.] 348. Munkaügyi vitával kapcsolatban a hatáskör vizsgálatánál irányadó szempontok (Mt. 141., 142. §, Pp. 129—130. §). A felperesek keresetlevelükben azt adták elő, hogy 1963. évben az alperesnek 19 héten át a házépítésnél kőműves és egyéb építési segédmunkát, valamint villanyszerelő szakmunkát végeztek, de az alperes ígérete ellenére nem tett eleget munkadíj fizetési kötelezettségének. Az Mt. 14. §-ára hivatkozással az alperest az I. r. felperes javára 4495 Ft, a II. r. felperes javára pedig 1710 Ft és járulékai megfizetésére kérték kötelezni. A járásbíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint a felperesek az alperesnek mint magánmunkáltatónak a munkavállalói voltak, és vele szemben munkabérkövetelést érvényesítenek. Ez a munkaügyi vita azonban — figyelemmel az Mt. 151. §-ára és az Mt. 142. §-ának (1) bekezdésére — a munkaügyi döntőbizottság hatáskörébe tartozik. Az elsőfokon jogerőre emelkedett végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a tartalma szerint vizsgálja meg abból a szempontból, hogy a Pp. 124. §-ának (1) bekezdése értelmében milyen intézkedés megtételére van szükség. Hatáskör hiányának észlelése esetén minden további vizsgálódás nélkül sor kerülhet a Pp. 129. §-ának, illetőleg a megjelölt feltételek fennállása esetén a 130. § (1) bekezdésének alkalmazására, ha a keresetlevélből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kereseti követelés ér484