Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

talási összeget 6060 Ft-ban, míg az 1966. szeptember 22-től fizetendő járadék összegét havi 404 Ft-ban kellett megállapítani. [P. törv III 20 493/1967. sz., BH 1967/12. sz. 5538.] 339. Üzemi balesettel okozott kár összegének megállapítása kármegosztás esetén [Mt. 123/A. §, 2/1964. (IV. 2.) MüM sz. r.ll.§,PK 891. sz.]. A felperes, aki a Magyar Államvasutak vonalfelügyelőségének műszerésze, 1963. augusztus 13-án délután készenléti szolgálatban volt, amikor arról értesítették, hogy a távközlési menetirányító vonalban hiba van. A hiba S. és M. között volt, s abból eredt, hogy egy nyárfa ága érintkezett a távközlési vonallal. A felperes a hiba elhárítása érdekében felmászott a fára, és egy baltával megkísérelte eltávolítani a zavart okozó ágat. A nála levő mentőövet és mászóvasat — a fa vastagsága, illetőleg az ágak miatt — nem használta. Munka közben a fáról lezuhant, és gerincsérülést szenvedett. A felperes a táppénz és a baleset előtti átlagkeresete közötti különbözet címén 4053 Ft megtérítését kérte. Követelését a munkáltató elutasította, a vállalati egyeztető bizottság azonban azt alaposnak találta. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljáró járásbíróság az egyeztető bizottság határozatát részben és úgy változtatta meg, hogy az alperes által fizetendő kártérítés összegét 2246 Ft-ban állapította meg. A járásbíróság álláspontja szerint a felperes „jóhiszeműen" járt el, amikor a zavart a fára mászással kísérelte meg elhárítani. Gondatlan volt azonban akkor, amikor a fára nem vitte magával a mentőövet és a mászóvasat. Ennek felhasználásával ugyanis vagy biztos kapaszkodási lehetőséget tudott volna magának teremteni, vagy biztosíthatta volna magát a leesés ellen. E mulasztása vétkes, és a baleset bekövetkezésében közrehatott. Ennek figyelembevételével a járásbíróság — az alperesre terhesebben — 10—90-%-os kármegosztást alkalmazott. A járásbíróság az alperes által térítendő kártérítés összegét úgy számította ki, hogy az elmaradt munkabér teljes összegét, 18 069 Ft-ot vette alapul. Ebből levonta a felperest terhelő 10%-ot, vagyis 1807 Ft-ot kárviselés címén, valamint a felperes által táppénz címén felvett 14 016 Ft-ot, és az alperest a különbözetként mutatkozó 2246 Ft megfizetésére kötelezte. A jogerős határozatnak a marasztalás összegszerűségére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. Tévedett — s ez által törvényt sértett — a járásbíróság, amikor a kár összegszerű meghatározásánál nem a felperes által kapott táppénz és az elmaradt átlagkereset közötti különbözetet, hanem a felperes teljes keresetveszteségét vette alapul. Ennek következtében tévesen végezte el a kármegosztást, és helytelenül állapította meg, hogy a felperes kára a társadalombiztosítási szolgáltatásokkal milyen mértékben térült meg. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 891. sz. állásfoglalása* (BH 1965. évi 8. sz., PJD II. 437.) szerint „A vállalatnak az üzemi balesetekért való felelőssége (Mt. 123/A. §) alapján a sérültet megillető jára* Módosult a PK 928/2. sz. állásfoglalással (BH 1967/8. sz. L. 315. sorszám alatt). 472