Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A felperes perbeli előadása szerint a benzingőz nem sokkal azután felrobbant, ahogy a helyiségbe belépett, és az ajtót becsukta maga után. A baleseti vizsgálati jegyzőkönyv szerint viszont a felperes és a gépkocsivezető a gépkocsi javítása közben fázott, ezért bementek a közelben levő lakásba, ott az asztali tűzhely mellett melegedtek, és ennek következményeként következett be a robbanás. A tényállás felderítésének jelentősége van abból a szempontból, hogy helye lehet-e kármegosztásnak, az alperes mentesülhet-e részben az anyagi felelősség alól. Ha a felperes előadása felel meg a valóságnak, vétkes magatartást a terhére nem lehet megállapítani, mert még gondatlan eljárásnak sem minősülhet az, hogy a munkatársa után menve belépett a helyiségbe. Ha viszont benzintől átitatott ruhában ő is már hosszabb időt töltött a helyiségben melegedés céljából, a gondatlan magatartás megállapítható, mert ebben a helyzetben már minden dolgozótól elvárható átlagtudás szerint fel kellett volna ismernie, hogy a tűzhely által melegített szobában a hosszabb ott-tartózkodás miatt benzinrobbanás veszélye áll fenn. Ebben az esetben kármegosztásra kerül het sor a felperes vétkességének súlyával arányban álló mértékben. A baleset körülményei tanúkihallgatás útján tisztázhatók, mert jelen volt a gépkocsivezető, és a ház lakói közül is tartózkodtak a kérdéses helyiségben. [P. törv. IV. 20 488/1966. sz., BH 1966/12. sz. 5115.] 331. A vállalat felelőssége üzemi balesetből eredő kárért, ha a balesetet szenvedett dolgozó óvórendszabály:t mulasztott (Mt. 123/A.§). A felperes 1957. októbere óta mint csillés dolgozik az alperes bányaüzemében. 1964. augusztus 18-án gépkezelő volt. Munkatársával a kb. 60—70 kg súlyú áthidaló hidat eresztette le, hogy a bányalakatosok részére a csillében érkező anyagot továbbítani tudják. Ez a munka nem tartozott a félperes munkakörébe, felettese utasítására akkor segédkezett először a híd leeresztésénél. A felkapcsolt hidat a felperes kapcsolta ki, munkatársa oldalt fogta, a felperes pedig a hátulsó végét. Munkatársa a válláig meg tudta tartani a hidat, majd amikor leengedte, a híd hevedere összeroncsolta a felperes bal lábát. A balesetből kifolyólag a felperes 1964. augusztus 19-től november 14-ig volt betegállományban. A társadalombiztosítási főigazgatóság megyei igazgatósága 1964. decemberétől havi 219 Ft baleseti járadékot állapított meg részére. A bányaüzemnél működő munkaügyi döntőbizottság megállapította az alperes teljes kártérítési kötelezettségét, mert a felperes nem volt kioktatva a híd kezelésére, márpedig a híd nem volt biztonságos, és ezért is rendelte el később az üzemvezető, hogy a hidat villanymotorral működtessék. A járásbíróság az alperes felülvizsgálati kérelme folytán hozott határozatával megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és megállapította, hogy az alperes nem felel a balesetért. A perben lefolytatott bizonyítás alapján igazoltnak látta, hogy az áthidaló híd működtetéséhez nem kell különleges szakértelem. Ha a felperes úgy vélte, hogy kellő kioktatás hiányában a hidat nem tudja leengedni, úgy a 457