Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

betegedéséből adódó munkaképességcsökkenése ilyen munkakör ellátásában nem akadályozza, nem fogadható el, figyelemmel arra is, hogy ezzel ellentétben az írásbeli szakvéleménye szerint a felperes „enyhefokú szilikózisa mellett még alkalmas lenne foglalkozása folytatására, idős kora és a fent részletezett egyéb megbetegedések miatt azonban össz-munkaképességcsökkenése a 67%-ot meghaladja". A szakértőnek ez az állítása meggyőző, éppen ezért az abban foglalt megállapításokat kell irányadónak tekinteni. [P. törv. III. 20 491/1967. sz., BH 1967/12. sz. 5537.] 328. A munkáltató felelős a dolgozóját munkaközben ért balesetből eredő kárért, ha a felelősség alól való kimentésre alapot adó tényállást nem bizonyított (Mt. 123/A. §). A felperes évek óta az alperes répaátvevő telepén a cukorrépa betakarítása idején mint időszaki munkás dolgozott. Itt a termelőtől átvett cukorrépát előbb prizmákba, majd onnan vasúti teherkocsikba rakták. A felperes 1962. november 24-től is az alperes alkalmazásában állott, és 1963. január 3-án rakodói munka végzése közben üzemi balesetet szenvedett. A felperes ez alkalommal két munkatársával, H. F.-el és O. J.vel a prizmába felhalmozott és összefagyott cukorrépát szállítószalagon vasúti teherkocsiba rakta. E munka közben a magas prizma tetejéről nagyobb tömeg összefagyott cukorrépa egyszerre lecsúszott, a felperest a szállítószalaghoz szorította, majd vele együtt a szalagot is — három méter távolságba — elnyomta. A felperes ennek folytán a deréktájon és a bal lábán zúzódásos sérüléseket szenvedett, és 1963. szeptember 21-ig táppénzes állományban volt. Majd a balesetből eredő munkaképességcsökkenését a Munkaképességcsökkenést Véleményező Elsőfokú Orvosi Bizottság 40%-ban állapította meg, és 1963. szeptember 22-től 147 Ft baleseti járadékot kapott, amelynek a folyósítását 1965. január 13-tól megszüntették, mert a felperes ettől kezdve havi 500 Ft öregségi nyugdíjat kap. Az alperes a felperes kérelmét — amely keresetveszteségének a megtérítésére irányult — elutasította. A felperes a vállalati egyeztető bizottsághoz panaszt adott be, az egyeztető bizottság azonban ugyancsak elutasította a felperes kártérítési igényét. A baleseti jegyzőkönyvben foglaltak alapján megállapította ugyan, hogy a baleset alkalmával a prizma nem volt aláásva, annak kitermelése fentről lefelé rézsútosan kellő körültekintéssel történt, az azonban, hogy a megfagyott répa mégis megcsúszott, az időjárásban beállott változás következménye volt, és így az alperes az Mt. 123/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint nem felelős a balesetből származó kárért, miután azt az alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta. A járásbíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította, mert — álláspontja szerint — a balesetet az alperes működési körén kívül eso elháríthatatlan ok, illetőleg a felperes elháríthatatlan magatartása okozta, és így az egyeztető bizottság döntése meg felel az Mt. 123/A §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak. Az e határozat ellen emelt törvényességi óvás alapos. A baleset napján, 1963. január 3-án felvett üzemi baleseti jegyző452